Miért van az, hogy jobban kellettem addig a csajonak, amíg egyáltalán nem is próbálkoztam egynél sem, ilyen visszahúzódó, félénk, csendes, jófiú voltam?

Vicc, de akkor mikor ilyen nyominak mutattam mindenki előtt magam, volt olyan, hogy csajok magukhoz hívtak, tetszettem az egyiknek vagy például osztálytársam érdeklődött van-e barátnőm, nem is volt rossz csaj ráadásul, illetve volt egy másik szép csaj, aki gyakran fordult utánam a folyosón, ha meglátott a barátnője folyton nevetgéltek, mindig jeleztek valahogy, mintha érdekeltem volna őket, de annak a szép csajnak bejöttem szerintem, mert egyszer olyan bájosan rám mosolygott. Egyébként akkoriban annyira lúzer voltam, hogy még barátaim sem voltak, egyedül voltam, mégis olyan jeleket kaptam, amira más is azt mondta volna, hogy tetszek a csajoknak, vagy legalábbis erős a gyanú rá.

Ma meg több év után végre a sok nyomi év után úgy döntöttem változtatok és kezdeményezni fogok a csajoknál, szerencsére lett két jó barátom, akikkel motiváljuk egymást a kezdeményezésre, így sikerült is meglépnem, erre hiába kezdeményeztem már sok-sok lánynál, egyiknél sem tapasztalm a vonzalom halvány szikráját sem. Sőt, volt, hogy nem egy csaj kigúnyolt, hogy ilyenronda vagyok meg kopjak le. Annyira fura, régebben nem úgy tűnt, hogy valami bűnrondaság lennék, most már semmi önbizalmam. Amúgy még két éve is volt, hogy csaj úgy nézett buszon, mintha bejönnék neki, de mostanra már úgy lement az önbizalmam, hogy szerintem még inkább eltaszítom ezzel is a csajokat, ez valami öngeneráló folyamat, egy pár csaj elkezdett gúnyolni, megalázni és teljesen leépültem. Mára már ott tartok, hogy nem is hiszem, hogy valaha is fogok tetszeni újra egy csajnak is már. Nincs is kedvem és erőm próbálkozni. Titkon facebookon mutogatom magam, reménykedem, hogy egy lány végre vonzónak talál és rám ír, kezdeményez nálam. Bár úgysem, mégis remény maradt már csak nekem, ez az utolsó, ami éltet.