Szerintetek így büntet a sors, amiért a középsuliban nem mentem oda ahhoz a szép lányhoz, aki hátrafordult és rám mosolygott meg többször is nézett a barátnőjével meg nevetgélt ha megláttak?

Azóta sem sikerült olyan lányt találnom, akivel kölcsönös lett volna a testi vonzalom is legalább. Sok olyan lány van, akivel smároltam, de egyik sem tetszett, csak szeretethiányom volt, meg jól esett valakit szeretgetni, így belementem. De nem vagyok igazából boldog, sosem voltam, valahogy az a lány, aki nekem tetszik, sosem viszonozza most már az érdeklődésemet úgy, max havernak akarnak, igaz többnyire van pasijuk, de amelyiknek nincs és bepróbálkozom nála, nos ő sem valami lelkes, nem látom a szikrát, hogy bejönnék neki, úgy mitn régen annál a csajnál. Egy-két eset volt, hogy nézett csak buszon, aki tetszett nekem, de lényegében sosem kaptam olyan erős jeleket, mint a mosolygós csajtól, mintha ez lenne a büntetésem, amiért akkor nem szólítottam le, mert félénk, visszahúzódó, nyomi srác voltam. Igazából ma sem vagy egy alfahím, de legalább már próbálkozom és égetem be magam, ahogy csak tudom még, ha sokszor fáj is nagyon.