Szerintetek így büntet a sors, amiért a középsuliban nem mentem oda ahhoz a szép lányhoz, aki hátrafordult és rám mosolygott meg többször is nézett a barátnőjével meg nevetgélt ha megláttak?

Kérdező, ha ez vigasztal, én is ugyanebben a cipőben járok.

Annyi a különbség, hogy tőlem az adott lány szó szerint meg is kérdezte, kerek-perec hogy járnék-e vele. Én pedig akkora ökör voltam, hogy hiába tetszett a lány, nem adtam egyenes választ a kérdésére. Ezért hát semmi nem lett a dologból, és azóta is hiányzik. De nézd, én akartam így : hibáztam és most megfizetek érte.

14:23, te meg egy ostoba troll. Kaptad is gerincből a mínuszt.

17:14, természetesen te, mint netes wannabe troll, kicsit se vagy lúzer ám :DDDD LOL...

Újból ment a mínusz.

Ami volt, elmúlt. Valószínűleg nem a sors büntet téged, hanem te magadat. Beszűkült a tudatod egy régi kudarcra, és azon pörgeted az agyad, közben az élet meg megy el melletted. Lehet így élni koporsóig, de talán jobban éreznéd magad, ha továbblépnél. Mindenkit elbizonytalanít egy olyan alak, aki a múlton kesereg, egy ábrándon. Ha tetszettél is neki, honnan tudod, hogy meddig tartott volna, mi lett volna abból a mosolyból? Képzeld magad egy nő helyébe! Kellene neked egy olyan pasi aki folyton egy másik lány után ábrándozik? Egy álommal soha nem lehet felvenni a versenyt. Nem is akarják. Döntsed el, hogy te mit akarsz: a múltról, vagy a jelenről lemondani?!

Az önsajnálat nem vezet sehova, csak magadat kötöd gúzsba vele.