Ezek szerint hiába minden próbálkozásom sosem leszek érzéketlen alfahím, akire a lányok vágynak?

Utálom, hogy ilyen érzékeny, érzelmes, gyenge jellem vagyok. Tipikus melankolikus személyiség, sokszor vannak hangulatingadozásaim is. Vannak olyan napjaim, amikor különösen kínoz ez a szomorú, depis hangulat. Most is csak rágondoltam, hogy falta egymást egy szerelmespár és megkönnyeztem, mert én sajnos még sosem kellettem egy lánynak sem, senki sem szeretett így és én sem tudtam szeretet adni sosem egy lánynak sem. Sajnos ez a külsőm miatt van, a lányok ne képesek hozzám vonzódni. Ennek ellenére én folyton próbálkozom, próbálom hinni, hogy van lány, aki a külsőm ellenére is meglát bennem valamit és én is tudok majd kölcsönösen vonzódni ehhez a lányhoz, de gyakran nagyon nehéz. Most is nagyon szarul érzem magam. Olyan üres az életem, jó lenne egy kicsit szeretgetn egy lányt, aki megérdemli. Utálom, hogy ilyen gyenge vagyok, napközben sosem mutatom, igyekszem érzéketlennek és erősnek mutatni magam, de volt, hogy napközben is nagyon elszomorodtam, olyankor nehéz leplezni, hogy akutyának sem kellesz és azért érzed ilyen pocsékul magad. De a legrosszabb, hogy ilyen alfahím állattá sem tudok válni, pedig sok csúnya srácnak ez az igazán vonzó tulajdonsága. Kezdek egyre jobban parázni, hogy sosem lesz barátnőm. Nincs ki el tudna a fogadni a külsőm és nem alfahím lényem mellett.