Szerintetek milyen hatással van az ismerkedésre, ha egy férfi hosszúideje álláskereső pályakezdőként?

Jó, de addig ki tartja el?

Én is pályakezdő vagyok és nem találok állást. Most úgy néz ki a helyzet, hogy addig is takarítok. Elég faramuci helyzet, de így meg tudok élni. Az állásinterjút meg meg lehet oldani, csak akarni kell. Szabadnap, telefon hogy két órával később mész, stb. Volt olyan exem, aki pont segédmunkát végzett álláskeresőként, nem volt vele probléma. A főnök is tudta, hogy amúgy állást keres, mindig elengedte interjúzni. Főleg hogy tudta, hogy ezek általában sok körös interjúk.

Szóval: ha nem dolgozol, akkor csak az a kérdés, hogy élsz meg. Mert ha a szüleid tartanak el - na AZ a nagyon ciki! Az például engem zavarna. Egyrészt mert én is elvégzem az alacsonyabb szintű munkát, hogy független legyek, másrészt mert a családomban ez a divat. Amikor "becsúsztam" anno, apukám is rögtön elment segédmunkázni, hogy legyen pénz, nem a szüleitől kért. Nem tudnék felnézni arra, aki eltartatja magát, mert neki csak a diplomás állás jó.

#13:

Viszont releváns a dolgozni akarás.

Volt olyan társam, aki hasonló volt a kérdezőhöz...

Ágyból küldözgette a gyík önéletrajzát, és ugyan így sírt.

Én a 3. helyre mentem be az önéletrajzommal, próbáltam "kierőszakolni" egy rögtönzött beszélgetést, ahol a tudtára adtam az illetékesnek, hogy én dolgozni akarok.

Nekem is ezzel kezdték állandóan, hogy és a tapasztalat... kevés ez a diploma ide...

Én pedig mosolyogva:

Most egy dolgozni akaró, munkát szerető, jó problémamegoldó képességű, és kreatív munkatársat keresnek (mert én itt vagyok), vagy egy droidot.

Másnap ott kezdtem a cégnél :)