Mik a tapasztalatok az interneten történő ismerkedésről? Akik ezúton ismerték meg a párjukat, hogyan jöttek össze? Milyen oldalon találkoztak? Milyen volt az első személyes találkozás?

Én konkrétan párt, párkapcsolatot nem, de rengeteg barátságot és szeretői viszonnyal fűszerezett barátságot ismertem meg neten. Sokan megkeresnek, felvesznek fészen, chaten is szoktam beszélgetni és már az első beszéálgetésnél kitűnik, ha valakivel jól megértjük egymást, ha valaki érdekes és izgalmas a számomra. Ilyenkor felveszem az illetőt skype-ra, egy pár napig folyamatosan beszélgetünk és nem nagyon szoktam tovább húzni a személyes találkozót, mert nincs sok értelme. Az első találkozás előtt mindig izgul az ember, mert azért nem lehet biztos benne, hogy azt kapja amit várt, de általában rengeteget segít, hogy végülis már "ismerjük" egymást és pár perc alatt le lehet küzdeni a kezdetleges izgalmat, szégyellősséget :) Utána meg már megy minden ugyanúgy, mintha személyesen ismerted volna meg....

23/L

Az internetes ismerkedés azoknak való szerintem, akik jól kommunikálnak írásban, tudnak olvasni a sorok között, tisztában vannak azzal, hogy nagyjából milyen elvárásaik vannak a partnerrel szemben és azzal is, hogy ők mit tudnak nyújtani.

Nekem a társkeresők nem jöttek be, túl lassú a levelezgetés, nehezen derül ki, hogy ki mit keres. Cset. Ott 3 perc alatt dől el, hogy tudok beszélgetni az illetővel, vagy sem.

Ami fontos, hogy nyitottnak kell lenni, és nem MINDENÁRON társat találni, és mindenkit kizárni, aki a paramétereknek nem felel meg. Én beszélgetni szoktam, és a beszélgetésből úgyis kiderül, hogy van-e közös hullámhossz, egymást keressük-e. Ha barátság alakul ki, akkor az alakul ki, számomra az is nagyon értékes!

Az első találkozás persze mindig jár valamiféle izgalommal, de ez csak az első pár percre jellemző, utána már oldódik a hangulat.

Én elég jó emberismerőnek tartom magam, ki tudom szűrni, hogy kivel akarok ismerkedni és kivel nem... nem volt még olyan találkozóm, ahol csalódás ért volna, azt kaptam, amire számítottam. Ha úgy mentem egy randira, hogy márpedig ebből lesz valami, akkor abból lett is valami.

Sokan ott szúrják el, hogy mindenkivel találkozgatnak, és azt szűrik le, hogy az internet alkalmatlan az ismerkedésre! Nemrég is volt olyan nő, aki arra panaszkodott itt, hogy volt 10 randija, és mindegyik csalódás volt. Aztán kiderült, hogy a férfiak olyan szempontoknak nem feleltek meg, amiket előzőleg is ki lehetett volna deríteni (pl. buta - ez egy beszélgetésből azért kiderül!, külsőleg nem megfelelő - egy képcsere a minimum, persze mindenki picit más élőben, de az alap dolgok kiderülnek, nem megfelelőek az életkörülményei - pár órányi beszélgetésből ezeknek ki kell derülni). És tudni kell nemet mondani! Ha én valakiről tudom, hogy nem őt keresem, akkor minek találkozzak vele? Esetleg ha nagyon ráérek, és beszélgethetnékem van, de akkor jelzem is, hogy CSAK ennyiről van szó!

Érdekes, nekem tök sz.r volt ezeket a válaszokat olvasni... talán azért, mert egy kib.szott válaszlevélre sem futja egy lánynak se ha én írok? Nem hiszem el, hogy most már több mint két év és több ezer levél után is max 2-3% ír vissza, és csupán azok is elutasítást.

Ez arra világít rá, hogy egy vesztes vagyok, akinek még barátai sincsenek (hiába tettem meg értük bármit, ha szükségem lett volna rájuk, akkor "hááát, most nem érek rá/nem tudok segíteni" volt a válasz, ergo ezek nem barátok csak vérszívó g.cik).

29 éves, mindenben és mindenkiben csalódott F

...és még itt is csak lepontoznak... na mindegy

7-es voltam...