Lányok, számotokra ez mennyire lenne pozitívum?
Gratulálok, hogy egyedül sikerült túltenned magad a lelki problemáidon. A legtöbb ember csak sajnálja magát, de nem tesz a változás érdekében.
Viszont szerintem az "esély" nem ezen múlik. Ha lenne benned valami, ami megfog, akkor megadnám az esélyt, persze. Ha pedig nem, akkor úgysem, múltadtól függetlenül.
#1: Nyilván nem ennyire egyszerű, de az az igazán elszomorító, hogy meg se tudom mutatni, mennyit változtam a régi énemhez képest, mert még mindig csak a felszínt látják, de azt nem tudják, hogy amit most kapnának, az nem azonos azzal, amit x évvel ezelőtt kaptak volna, és hogy fejlődtem. Csak annyit látnak, hogy ott van valaki, de azt már nem, hogy régen sokkal rosszabb volt. Az a baj, hogy még most se állok azon a szinten, ahol a "normális" kortársaim, és lehet, hogy soha nem is fogom tudni behozni a hátrányt. Viszont ha senki nem ad esélyt még arra se, hogy elmagyarázzam neki a dolgokat, akkor hogyan lépjek tovább?
#2: Köszi. Nem az keserít el, hogy vannak "bunkók", hanem az, hogy senkinek se kellettem, senki se értékelt. Egy idő után elég megterhelő, és ki lehet égni a sok kudarctól. Nem értékelik, amit eddig tettem, mert fogalmuk sincs az egészről. Odáig már nem jutunk el, hogy ezt elmondhassam, mert az elején lekoptatnak, illetve nem érdeklem őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!