Valaki írna nekem egysoros vagy valami rövid verset vagy idézetet édesanyáról?

Hát.

Én például utálom, ha a képembe nyomják a lényeget. Filmekben, versekben, bárhol. Hogy nem hagynak gondolkodni, helyettem értelmezik, hogy nekem nehogy meg kelljen magam erőltetnem, nehogy kis kreativitást igényeljen a megoldás.

Szóval számomra ez az "anyukám az én őrangyalom" meg hasonló teljesen egyértelmű dolgok nem tetszenek. Egyrészt, ahogy mondtam, a kreativitás hiánya miatt, másrészt azért, mert a gyenge pontod mindenki számára látható lesz.

Én egy közös emléket tetováltatnék képbe. Pl. ha együtt léghajóztatok és imádtátok, akkor egy léghajót. Vagy ilyesmi.

Te tudod, ő tudja, akinek elmondod, tudja, akinek nem mondod, hadd gondolkozzon.

Na, de itt vannak idézetek:

[link]