Normális, hogy smink nélkül nem vagyok hajlandó kilépni a lakásból?

Én kb. 14 éves koromban kaptam egy sminkkészletet a bátyámtól. Nagyon örültem neki, mert úgy éreztem, hogy már tényleg nagy lány vagyok. Pár hónapig használtam, de elegem lett abból, hogy állandóan lecsekkoljam, hogy nem kenődött-e el, mert nem fejlődött ki bennem az a "reflex", hogy ne érjek a szememhez. Már 22 vagyok, de ahhoz, hogy kifessem magam, minimum egy bál kell és akkor is csak szemceruza, leheletnyi szemhéjpúder, szempillaspirál, és egy színes szőlőzsír. Alapozót még életemben nem használtam... Ja, és semmivel sem vagyok szebb, mint az átlag, nekem is vannak bőrhibáim, stb, de egyszerűen hülyén érzem magam sminkben. Viszont nagyon szeretek nőiesen kinézni, és úgy érzem, festés nélkül is sikerül. Nem érzem magam többnek sminkben, ha alkalom van és kifestem magam, akkor is csak azért, mert mindenki puccos lesz. Te azért nem mersz smink nélkül eljárni otthonról, mert ahogy írtad, jobban tetszel magadnak kifestve, és azt is megkockáztatom, hogy nélküle csúnyácskának tartod magad, vagy úgy vagy vele, hogy az embereknek is jobban tetszel, ha van rajtad smink. De elhiheted nekem, hogy ha ápolod a bőröd, eleget alszol, akkor senki sem fog összesúgni a hátad mögött, hogy biztos érzelmi válságban vagy, azért nincs rajtad festék. :D Önbizalom!