Lányok, tisztában vagytok a saját szépségetekkel?

Szerintem én egészséges önkritikával rendelkezem - bár kinek mi számít annak, ugyebár, a szépség relatív. Kedves párom azt nem érti kb., miért nem a legszebb nőnek tartom magam a világon.

Tudom, hogy nekem az arcom az erős pontom, de az sem kifejezetten gyönyörű, és azért rá kell segítenem egy minimális, pici sminkkel, hogy tényleg jól érezzem magam. De azt speciel tudom, hogy az ajkaim szépek, a természetes hajszínem szép, a szemeim is aranyosak a bazinagy karikáim nélkül :). De még ezzel is átlag alsó kategória vagyok sztem. Teljesen rondának nem mondanám magam, mert azért vannak nálam rondábbak is, és mellette én azért ápolt vagyok, és a nem épp modellalkatomhoz tudom, hogyan öltözzek fel ízlésesen és előnyösen.

Egyetértek az ötös válaszolóval, például az egyik barátnőm is mindig mondogatja, hogy biztos tök ronda, mert soha senki nem veszi észre (holott én látom, hogy bizony megnézik az utcán, meg egy osztálytársamnak is megtetszett, de a barátnőm reménytelenül szerelmes, úgyhogy senki mást nem vesz észre, csak azt az egy fiút) pedig csodaszép hosszú haja van, meg hosszú szempillái, és az arca is szép. Ráadásul nagyon vékony (47kg, és 173 cm magas) és szokta mondani, hogy "jaj, híztam két kilót" én meg ilyenkor tök furán nézek rá, és megmondom neki, hogy most összeomlott a világ, mert 49 kg lett.

Két másik osztálytársam meg hát az átlag alatt vannak és mégis azt hiszik, hogy ők annyira szépek, hogy ha végiglibbenek a folyosón, akkor mindenki őket nézi.

Amúgy én teljesen átlagosnak érzem magam, az alakomra azt mondják, hogy jó, én inkább az arcomon változtatnék egy kicsit, és akkor nem lenne semmi bajom. De amúgy így se sírok a tükör előtt, hogy milyen csúnya vagyok, mert már elfogadtam magamat, hogy így nézek ki, ez van, és szerintem mindenkinek ezt kellene tennie. :)

Én mások szerint inkább érdekes vagyok, mint mai értelemben vett "szép".

Nagyon finom vonású arcom van, hosszú természetes szőke hajam, telt ajkaim és cicás formájú kék szemem. Viszont nem számítok aktuális szépségideálnak, mert nincs rajtam semmi mű, és 10-ből 9 alkalommal nem festem ki magam (max szempillaspirál). Az alakom átlagos. (Nagy mell, karcsú derék, széles csípő, formás lábak 170cm)

Véleményem szerint pedig, a kisugárzás még a külsőnél is jobban számít.

Egyébként én léptem nyomon találkozom azzal a jelenséggel, amit a kérdésben leírtál.

Gyakran gondolok arra, hogy a csúnyák is szépnek tartják magukat, és mikor elbízom magamat, mindig emlékeztetem magamat erre, hogy lehet, valójában csúnya vagyok, és észre sem veszem.

:)

Én elég valószínű, hogy alul értékelem magam. Ezt csak abból gondolom, hogy valamennyire szépnek érzem magam, de nem eléggé....nincs elég önbizalmam, mindig kritizálom a külsőmet, sose érzem magam elég jónak, szépnek. Viszont a visszajelzések - gyakorlatilag mindenki részéről - teljesen mást mutatnak. Ők ugyanis mind azt mondják, hogy nagyon szép, dekoratív vagyok, az utcán is ezt veszem észre az embereken, a férfiak/fiúk tekintetén, de én mégse vagyok képes elhinni.

Ami pedig a kérdésed másik részét illeti, nekem is vannak olyan lány ismerőseim, akik valóban nem túl szépek, mégis iszonyat beképzeltek. Már sokszor elgondolkoztam azon, hogy ők mégis mitől lehetnek ennyire elszállva maguktól....többeknél arra jöttem rá, hogy ez valamiféle "kompenzáció" akar lenni részükről a negatívabb külső miatt, persze biztos nem mindenkinél így van.