Lányok! Mennyire hagyjátok, hogy a szüleitek beleszóljanak a sminkelésbe?

20 éves vagyok. 17 évesen kezdtem el komolyabban sminkelni, továbbá egy éve kezdtem el extrém makeupot viselni hétköznapokon is.

Anyámat különösebben nem zavarja, elvont művész ember ő is 😄, apám viszont túl sztereotíp és primitív felfogású ehhez a kérdéshez.

Nem egyszer ringyózott már le csak azért nyilvánosan, mert fukszia színű (NEM is vörös!!) rúzs volt rajtam, vagy “túl fekete” volt a szemem.

Egyszer templomba mentünk, és mielőtt beszálltam a kocsiba, azonnal ordibálni kezdett velem, hogy “ilyen hülye extrém kinézettel nem szállhatok be”, “igénytelen ringyó vagyok, egy keresztény ember nem így néz ki” 🤯.

Bocsánat: ő beszél a kereszténységről, - aminek pont az elfogadás lenne a lényege. Az, hogy Istennek sokféle emberre van szüksége. Nehogy már néhány kiragadott ruhadarabom vagy sminktermékem alapján ítélje meg bárki, hogy én milyen ember vagyok. Nem az a megvetendő szerintem, ha valaki extrémebben sminkel, - hanem pont az, akinek megfordul a fejében, hogy egy sötétebb tónusú rúzs viselése “negatívabb”, mint egy nude vagy rózsaszín. Ha már a kereszténységnél és Istennél tartunk: pont Ő alkotott ilyenné. Ő általa gondolkodok, érzek úgy, ahogy, Ő általa rezegtetik meg pont az ilyen dolgok ösztönösen a lelkemet, tőle származik minden talentumom és képességem, ő döntötte el, hogy mi legyen tetszésemre mind zenében, öltözködésben anélkül, hogy érdekelnének az aktuális sztárbálványok, vagy az éppen aktuálisan felkapott stílusirányzatok, amibe az én nehezebb, goth lelkem most tényleg nem illik bele. 😄

Így egy kicsit töröltem az “anyagból”, de ugyanúgy mentem. Talán ettől deviáns vagyok a szemében, de nem érdekel.

+ Régebben is mindig azzal jött, hogy “Kinek akarsz tetszeni?!” - Bocsánat: kinek KÉNE tetszenem?! Eleve nem azért sminkelek, hogy bárkinek tetszelegjek. Ez nem egy olyan kreálmány, amivel “kompenzálni” akarok. Nem vagyok felismerhetetlen, nem rejtek el semmit. Ez a lelkemből jön. Azt festem magamra, amilyennek belül érzem magam.

Ma már megvonom a vállam, egyáltalán nem érdekel a beszűkült világlátása, és nem is feltétlenül visz előbbre. Önazonos akarok maradni, - ez az nem egyenlő azzal, hogy egész életemben egy üres festővászon maradok.

Nekem anyukám egyáltalán nem sminkeli magát, nővérem se,max buliba.. Viszont én nagyon szeretek sminkelni és sose mondják, hogy sok lenne, vagy mossam le,hisz én hordom. Sőt, anyukám mindig megdicséri a szemöldökömet vagy hogy milyen szép tust húztam.

De ha bele is szólnának, nem mosnám le. 18/l