Szerintetek ez elítélendő, már "műnőnek" gúnyolnának? :/

19 éves lány vagyok, és nagyon erősen gondolkodom abban, hogy ha eljutok odáig (lesz munkám és meg tudom rá keresni a pénzt), 2 dolgot "kijavíttassak" az arcomon. Csak amiatt vagyok picit bizonytalan, hogy félek hogy megbélyegeznének miatta. 5 éve küzdök már vele, hogy nem tudom elfogadni azt az arcot amivel születtem, többször is jártam már lélekdokihoz emiatt, semmi nem változott, egyszerűen nálam nem fog működni az a szöveg, hogy "fogadd el magad". Gyűlölök tükörbe nézni, utálom magam emiatt, állandóan lehajtott fejjel járok az utcán, mert nem bírom elviselni, hogy mások látják az arcomat, és hogy ez az arc nem olyan, amilyennek szeretném. Viszont úgy érzem, hogy ha az orrom és az állam olyan lehetne mint amilyen számomra a szépségideál, akkor végre nem lennék ennyire önbizalomhiányos:/ Nagyon csúnyának tartom magam, nem az átlaghoz képest(mert bárkit kérdezek, mindig lehülyéz, hogy mit beszélek nincs semmi gond, csak ő nem látja problémának azt amit én igen, mert mindenki mást tart szépnek, nagyon relatív) hanem ahhoz képest, amilyen nekem az ideális=( És félek, hogy ha nem tudok változtatni rajta ilyen módon, akkor egész életemben nem lesz semmi önbizalmam a külsőm miatt. Sajnos sminktrükkök, meg hasonlók egyáltalán nem működnek, szemből még elviselhető, de oldalról gyűlölöm az orrom. Mindig is gyönyörű lapos orrot szerettem volna, nem olyat, ami úgy magasodik ki az arcomból mint a himalája. Az államtól meg egyenesen undorodom, van egy apró kis bevágás rajt, ami miatt ha félprofilból erős fény esik rá, olyan mintha ketté lenne szelve, mitnha konkrétan egy segg lenne T_T Télen pl sokszor az orromig felhúzom a sálat, hogy ne látszódjon. Sima, egyenes szabályos állat szeretnék =( Szerintetek elítélendő, ha valaki nem szükségből csinálat műtétet, hanem mert önmagát szeretné elfogadni? Azokkal én sem értek egyet, akik másoknak akarnak tetszeni, meg pl lufiszáj, hatalmas mellek... de én csak magamnak szeretnék megfelelni, és több pszichológushoz már se pénz nincs, se kedvem nincs menni, egyszerűen tudom hogy csak akkor fogom jól érezni magam a bőrömben, ha olyan arcom lehet, amilyet a sajátomnak érzek, mert amit az élet adott, abba inkább mintha bebörtönöztek volna, olyan érzés:/