Jogos ha az éven már mindenki mindenhol jó napottal köszön nekem mindenféle korosztályból?

Gondolhatod. Tanár vagyok, Városban van lakásom, de egy roma suliban tanítok. Van az alapbérre kb 33% pótlékom (pl esélyteremtési), de néha lelkileg kikészülök. Amúgy régóta ilyen fáradt vagyok, főleg a szemeimen látszik. Sokat ülök a gép előtt (lakáshitel spórolás), ami tetézi a dolgot. Jövő hónapban úszni fofok menni, az talán jót tesz majd. A baj az, hogy keveset mozdulok ki, otthon edzek csak, pedig azt is közösségben kellene. De én nagyon a felé hajlok, hogy depressziós vagyok a ki nem mozdulás miatt. Vagy mindkettő, stresszel együtt.

igen

Nem érzem magam öregnek, talán még annak a klasszikus középkorúnak sem, sportolok, nem tartom magam rosszul, normálisan öltözködöm. Csak már magányomban és elkeseredésemben (10/9 ismrős már családos ilyenkor) plaszikai sebészhez készülük a nyáron. Ha csak 4-5 évet nyerek magamon, lehet több esélyem lenne elfogadni magamat és akkor nem lennék olyan, mint egy depressziós zommbi. Ismét mennék társaságba, randizni. Biztos lehetne most is, de lelkileg padlón vagyok, így felesleges bármi.

Hát egy ideje, kb 7 éve elvonultam a dolgoktól, nők, bulik haverok, semmi. Csak, hogy a lakás önerejét nulláról összeszedjem. Az most decemberre sikerült, vettem egy kis lakást. Majd szép lassan újítom. De ez a 7 kiesett év megviselt. Pótolhatatlan minden téren. Otthon edzettem, nem jártam semerre. Lelki roncs lettem. Pedig életvidám bulis pasi voltam 8 éve még.