Miért ilyen sztereotípikusak az emberek?

Mindenkinek van egy izlese és általában az tetszik nekik ami abba beletartozik vagy legalábbis a közelében van.

Lehet ez többféle különböző is, és van amit az ember elutasit.

Pl. az általad említett bakancs az számomra se nő se férfi emberen nem tetszik. Természetesen akinek az tetszik az viselje, nem fogok a lába elé hányni de pl. nem jönnék össze olyan férfivel, aki acelbetetes martens bakancsot hord, meg csupa fekete meg szegecses holmit, tele van a füle lyukakkal stb.

Emberileg nyilván oké, de köszönöm szépen nem kerülnek hozzá közelebb.

Barátnőmnek sem kellene ilyen lány. Lehet felszínes, de nem szeretek feltűnő lenni, és így az se legyen feltűnő akivel mutatkozom.

Valószínűleg közre játszik, hogy 30 múltam, és hála égnek az én korosztalyomban már a többség kinotte az ízlésficamos korszakot.

Hát jó kérdés, szerintem a társadalom elutasító gondolj a migránsokra, homo-transzexuálisokra, cigányokra, elhízottakra, soványakra, fogyatékosokra. Minden ami nem tucat, megszokott és egyforma,-szóval más-azt elítélik az emberek.

A harisnya, leggings is ugyanez a tészta, aki pasiként ilyen hordana (de nem hord inkább),mert egyből beszólnának neki, tapasztalat. Sok unintelligens és unkultúrált ember él ed helyen.

Szerintem ne aggódj ilyeneken. Ha belegondolsz, lehet te is furán nézel egy fehér vászongatyás srácra, vagy egy farmersortos szolibarna lányra, legfeljebb vagy annyira tapintatos, hogy nem teszel megjegyzéseket.

Én bőven elmúltam már harminc, és még mindig feketében járok, szegecsekkel, madárfészek hajjal vagy műrasztával, erős sminkkel, és tetoválásom is sok van. Volt egy időszakom, amikor azt hittem hogy megváltoztam, és annyira nem érdekelt a megjelenés, de aztán rájöttem, hogy én ez vagyok, egyszerűen ilyen kell legyek. Természetesen megnéznek az utcán, de ehhez hozzászoktam kamaszkorom óta, és valamilyen szinten elégedettséggel tölt el, hogy véletlenül se hasonlítok azokra, akik megbámulnak.

Viszont amikor szóba elegyedek valakivel, boltban, hivatalban, vagy akár az utcán, többnyire látom, hogy meglepődnek, mert alapjáraton nagyon kellemes modorú és udvarias vagyok, szóval a külsőm sosem jelentett hátrányt például ügyintézésnél, vagy lakáskeresésnél, mert a lényeg az, hogy te magad vagy, és mit sugárzol, amikor megszólalsz, hogyan adod el magadat. Sőt, néha még előny is, hogy kirívóan nézek ki, mert mindenki emlékszik rám.

A munkám folyamán is rengeteg emberrel találkozom, ott ugyan nem hátrány az extrém megjelenés, de tudom, hogy kedvelnek akikkel kapcsolatban állok.

Szóval a lényeg, hogy ilyeneken felesleges még csak agyalni is, beszólni mindig fognak emberek akárhogy is nézel ki, szóval soha ne másoknak akarj megfeleni.