Mondjátok el nekem, hogy egy 15 éves lánynak miért fontos, hogy 50. 000 Ft feletti értékű, márkás karórája legyen?

Meg is válaszoltad a kérdésedet.. Mert az osztályában ez a menő. Valaki elkezdte és akkor most mindenkinek kell, mert egyébként nagyon gáz.

Próbáld megértetni a lányoddal, hogy teljesen felesleges.

Nekem egy 15ezres francia bőr karórám van. Gyönyörű, elegáns, szolid, imádom. Egyébként ezt is drágának tartom, de Karácsonyra kértem a családtól, így végül nem is én fizettem. Magamtól nem vettem volna ilyet.

Gyerekeknél az osztály a társadalom miniben. Az, hogy kinek milyen drága, esetleg nehezen elérhető telefonja/cipője/órája van határozza meg hogy ki hol helyezkedik el a ranglétrán és mennyire lesz népszerű. Természetesen mindenki azt szeretné, ha szeretnék és irigyelnék, nem pedig azt, hogy mindenki őt nézze le, mert neki nincs semmi irigylésre méltó cucca.

Én se vennék ennyiért karórát, ha megtehetném se.

Találok szépet és ízléseset olcsóbban, akkor inkább másra fordítom a fennmaradó összeget, ami számomra fontosabb.

Valakinek biztos órás a faterja!

Ha másnap bárki egy Baume Et Mercierbe megy be, azt is utánozni kell?

Nemtom' én már kb. 11 évesen kiröhögtem magamban az egyik évfolyamtársam, akinek nagyon menő órája volt, nagyon szuper walkmanje, stb, miközben putriban laktak.

Én azt láttam eddig mindenhol, hogy státusszimbólumokra csak azoknak van szükségük, akiknek kb semmi másuk sincs (se eszük, se világi társadalomban egzisztenciájuk, stb...). Ezzel próbálják kompenzálni azt, ami nincs.

Ha meg megveszed a 15 éves lányodnak azt az órát, akkor ezzel tovább fogod tolni a felszínesek világába.

Ezzel egy baj van! Sajnos a gyerekek nagyon gonoszak egymással! Főleg a kamaszok! A lányod ki lesz közösítve... Ami ugyebár lelki gondokat okoz. Arany középút kellene. Veszel neki egy olcsóbb órát, de had válassza ki ő. Vagy gyűjtsön hozzá a zsebpénzéből, amit majd kipótolsz neki egy alkalomra. Mindenképpen kösd ezt feltételekhez! Ha ez sem jó szerinted, akkor a lányod gyűlölni fogja az iskolát, még az is megtörténhet, hogy lógni fog. Esetleg fizetheted később a pszichológust.

Ez nagyon sarkosan hangzik tudom, de sajnos láttam már ilyet... A tinik ilyen apró dolgokért képesek kicsinálni egy kipécézett iskolatársukat. Ha rászállnak, onnantól mindenért őt fogják cikizni, bántani.

Nálunk volt egy lány iskolában, a végzősök elnevezték "ebolának", mert nagyon pattanásos volt az arca. Onnantól az egész iskola így hívta, és ha jött a folyosón, mindenki a falhoz tapadt és fujjolt meg hányást imitált. Ha valakihez hozzáért, azt is elkezdték cikizni, mert "ebolás" lett. Aki megsajnálta és szóba állt vele, azt szintén kiközösítették. Én egyszer titokban a mosdóban beszéltem vele, ott sírt. A lánynak iskolát kellett váltania. Ez több, mint 10 éve volt, azóta már nem a pattanásos bőr a téma, hanem az anyagiak. Jelen esetben egy óra. Ebben mérik a gyerekek, hogy ki mennyit ér. Az a menő, azt szeretik, akinek drága holmijai vannak. Akinek nincs, azt kirekesztik. Bár erre is tudok példát az "én időmből" is... Nálunk még a tanároknak is a kedvence volt a gazdagabb szülők gyereke. Mindenhol előnyben részesítették, érettségin is! Becézgették órán, mindenért megdicsérték, szó szerint kinyalták a popóját. A többieket meg kb sz.rdarabként kezelték.

Egyébként anno pl a tamagochi volt ilyen nagy szám, akinek nem volt, az kimaradt mindenből, ki lett rekesztve, mert a szünetekben, az udvaron, ebédnél mindenkinél ez volt a téma. Nem jó dolog egyedül ülni egy asztalnál, miközben látod, hogy a másiknál rólad súgdolóznak vagy nevetnek. Gondolom ezt te is el tudod képzelni! Nekem megvett altalaban anyukám minden ilyet, persze normál kereteken belül. Tamagochit pl a Mikulás hozta. 14 évesen kaptam alap mobiltelefont is, amin anyum tudott hívni. (Arányaiban egyáltalán nem olyat, mint ma az iPhone, hanem egy tényleg alapot, de én nagyon örültem neki úgyis, hogy volt akinek az akkori legdrágább volt az osztályban.) Mégis normális értékrenddel rendelkező felnőtt lettem. Nyilván nem azt mondom, hogy mindenért rohanjatok a boltba, ami éppen menő, hiszen itt már nem 1-2-3 ezer Ft-os dolgokról beszélünk, meg nem tamagochiról vagy a legújabb játékkártyáról, esetleg a Tudás Fája magazinról (igen, nálunk még az is nagyon menő volt). Azt nem lehet. Nem is szabad. De azért kompromisszumot biztos tudtok kötni!

# 6/9 Időpont tegnap 00:45 válaszoló vagyok

Egyetértek a 8-assal.

Viszont... sok itt a pro és kontra. Pl. nekem nem ártott, hogy idejében megtanuljam milyen hlyék az emberek (tiniként ezek ilyenekben jönnek ki, felnőttként máshogy), és hogy megtanuljam kezelni az ilyeneket. Persze lehettem volna akár valami befordult mittudoménmi is, ha nem vagyok erős jellem, nem tudtam volna kiállni magamért és pl. amikor 2 osztálytársnak lett először mobiltelefonja, akkor nem én lettem volna az, ki beállítja nekik, hogy mit-hogy tudnak csinálni vele :-D (műszaki érzék powa, meg a családban voltak ilyenek), stb..stb. Én az ilyeneket gyakran a visszájára fordítottam.

Szóval sok itt a pro és kontra. Az én jellememet és emberismeretemet erősítette ez. És jobban meg tudom becsülni a dolgaimat és kezelni a pénz értékét, stb.

Évekkel később, amikor meglett az első kocsim (Trabant), és volt aki kb. lenézett ezért, mikor amaz vett hitelre, és/vagy anyuci-apuci segge alá tolt egy szakadt néhány száz ezer ft-ot érő BMW-t vagy ilyesmit, mikor a gyerek a mekiben dolgozott, vagy ilyesmi, én meg egyetemre jártam és közben melóztam és mérnöki feladatokat láttam el, csak röhögtem magamban :-D, ja nem... nem csak magamban :-D

És most sem érzem szükségét annak, hogy szórjam a pénzt számomra haszontalan dolgokra. Nem fogok hitelből szórakoztató elektronikai cikket se venni, több emberismeretre szert tettem, jobban tudom kezelni a konfliktusokat stb...