Idegbajt kapok már tőle! Mit tudok csinálni?!

A testvéremmel nagyon kifogytunk a ruhákból, úgy értem kb. 10 évesen kaptam rendszeresen ruhákat (13 éves vagyok)azóta úgy nem igazán, vagy ha igen, akkor is csak ritkán egyet. Szóval fogalmazzunk úgy hogy rengeteg kinőtt ruhánk van és nagyon kevés jó. Megkértem apukámat hogy menjünk el vásárolni, kb egy hónapig kértem mire mondta, hogy jó, majd holnap elmegyünk. Volt ez múlt szerdán, azóta ígérgeti hogy majd holnap majd holnap mert mindig közbejön valami szarság és nem tudunk elmenni, engem pedig egyedül nem engednek el, csak a közeli bevásárlóhelyig, ahol van kb 8 bolt és azok is mindig kivannak fosztva. Aztán szombaton megígérte hogy most már tényleg elmegyünk ma hétfőn iskola után. Suli után nem akartam megkérdezni hogy megyünk akkor ma, mert mindennap megkérdeztem, és megkért rá hogy ne nyúzzam már ezzel. Mondom jó, akkor nem nyúzom, majd biztos megyünk, közben dolgozott odakint mert új bejárót építünk és homokot lapátolt aztán telt múlt az idő, mindig kimentem megnézni hogy hol tart már persze egyre idegesebb lettem hogy rohadtjó már ma se fogunk elmenni, aztán látom hogy már öltözik fel és menne el dolgozni mikor közöltem hogy ha most elviszel, még megtudok venni pár cuccot (mert a közelben dolgozik) pl. azt is ami kellene holnapra, és már vasárnap mondtam neki, hogy kelleni fog keddre. Erre elkezd velem ordítozni hogy miért nem ezt mondtam és mekkora idióta vagyok mert ha azt mondom hogy kell holnapra (már mondtam) akkor elmegyünk. Hát kösz szépen, eddig is eltudtunk volna menni gci nehéz lett volna letenni a kibeb*szott lapátot és abbahagyni a "homokozást" amit amúgy már előző hét kedd óta csinál?! Persze ki van rám akadva hogy még hogy szerez ilyenkor nekem olyat ami kell, meg hogy mindjárt bezár minden, mondtam neki hogy 9ig nyitva van kb. minden és jelenleg fél 7 van, nem tudom neki mennyire megy a matek de kb. 10 perc mire beér a munkahelyéhez és biztos be tud szaladni egy boltba mert a munkája nem időhöz kötött... És ügye a ruha ügy, azt állítja, hogy dől a szekrényemből a ruha IGEN! A KINŐTT RUHÁK!!! De ezt is képtelen felfogni... Annyira szar nézni mindennap a suliba meg mondogatni hogy de cuki a cipőd, pólód, gatyád, akármid, ami nekem is van csak a húgom is kinőtte már... Bezzeg amúgy, ha engem megkér hogy pakoljak el a szobámba, vagy teregessek ki, vagy akármi, akkor nekem muszáj teljesíteni egy napon belül mert különben jajj! Ma is lett volna angol szakköröm és mentem volna, de nem mert azthittem megyünk vásárolni.... Már idegbajt kapok tőle! Anyukámmal pedig jelenleg nem megoldható hogy elmenjünk... Tényleg ekkora kérés lenne? Szerintem nem kértem sokat! Sőt, türelmes is voltam, de már meguntam! Aztán majd mit mondok holnap az iskolába ha nem szerzi meg, ami kell? -Jajj bocsánat az apukám már napok óta ígérgeti hogy elmegyünk, és megvesszük de nem sikerül neki? Chh...

Szerintetek?