Segítség! Vásárlási mániával küzdök. Szerintetek ez betegség? 16/L

Szerintem is beteg vagy még pedig boltkóros!!Ráadásul abból amit leírtál már eléggé vészes a helyzet!Keressél valami hobbit amiben örömödet leled mert a boltkórosok azért vásárolnak,mert csak ebben lelnek boldogságot(ahogy te is írtad)!1 évvel ezelőtt sajnos én is vidáman jártam a plázákat cikáztám az esprit,promod,mexx,tommy hilfiger boltok között(én a mangot nem annyira szerettem)minden hétvégén több ezer Ft-ot elköltöttem csupa hülyeségekre ami akkor nagyon fontosnak tűnt de otthon már nem is tetszett és nem is használtam:(A szüleim nem is tudták h mit tegyenek végül közösen megbeszéltük és arra jutottunk hogy elkezdek teniszezni(4 éves korom óta mindig sportoltam csak ebben az évben hagytam abba az RG-t)most már szerencsésen meggyógyultam és csak nagy ritkán járok vásárolni:)Sok sikert!!

16/L

Én nem bírom visszatartani és muszáj válaszolnom, kérdező, az egyik kommentedben leírt kérdésedre. Arra irányult, ki mit tesz a szegényekért.

Én egy szegény családból származom, sosem éltünk fényűzésben, de az igazi nyomort sem ismerem. A szüleim mindent mindig megtettek, hogy a gyerekeik jól érezzék magukat. Sosem előttünk beszéltek a gondokról, mégis jól tudtuk, mi hogy megy a nagyvilágban.

Nálunk megtanulta mindenki, mi az a spórolás, csoportosítás, rangsorolás. Sajnos nem jutott mindig arra, amit szerettem volna. Édesanyám sosem b.szott hozzám 50ezret, hogy na menjél vásároljál... Amúgy sem tudtam volna, hiszen a hétvégi főzés is fejfájást okozott, mi az, ami jóllakat, de belefér a következő fizetésig? Végül mindig sikerült letenni az asztalra a szüleimnek az ételt. És mikor zsebpénzt kaptam? Hú :) Legjobb napjaim voltak. Bár nem volt gyakori.

És ezt olvasva igen csak felháborít a hozzáállásod. Pont te tudnál segíteni. Nem pénzzel, hanem elélmiszerrel. A nem hordott ruháiddal.

Én magam szegény vagyok, de tudom mit jelent a hasonló családoknak a segítség. Nekem sincs sok mindenem, mégis a ruháimat, amit nem hordok, továbbadom, nem eladom meg kidobom, hanem elajándékozom. Ha van adománygyűjtés a Charitas-nál, nem pénzt adok, hanem élelmiszert és valami édességet a gyerekeknek. Tudom én is, mennyire örültem volna néha-néha egy táblacsokinak vagy egy zacskó cukorkának.

Persze ezt azok, akik fentről szemlélődnek, nem tudják. Nekik mindenki csak egy sápítozó szegény szerencsétlen. Mi soha nem sápítoztunk, de volt egy jóakarónk. Minden hónapban egy idős néni, akinek nem volt családja, pénzt tudott adni. Te persze nem tudod, másoknak mit jelenthet 10ezer forint. Rengeteget.

Nem sajnálkozni jöttem ide, úgy költöd a pénzed, ahogy akarod. Csak tudd, hogy a probléma nem itt kezdődik. A te problémádat megoldja a pszichológus és az önkontroll. De arról te magad tehetsz, hogy ennyire elszálltál. A pénz nem tesz jobb emberré. Sőt. Gyakran úgy sül el, mint nálad. Te nem kaptad meg azt, ami valószínűleg kialakította ezt nálad: a szeretetet. Úgy gondolják, a pénz mindent helyettesít. Sír a gyerek? Hopp, egy húszas.

Nálunk nem volt sírás. Mindig szeretet vett körül. És olyan hobbit találtunk magunknak, amihez nem kellett pénz. Sok ilyen van :) Ma már ugyan nem menő :) Dehát ilyen az élet.

Utolsó !

Ez nagyon szép volt.