Segítség! Vásárlási mániával küzdök. Szerintetek ez betegség? 16/L

Kedves Kérdező!

A vásárlási mániád valószínűleg beteges mértékű. Ugyanolyan betegség, mint az alkoholizmus vagy a játékszenvedély, és ugyanúgy anyagi nyomorba is képes dönteni a beteget hosszútávon.

Másrészt az írásaidból úgy tűnik, saját magadat sem tudod reálisan elhelyezni a világban. Egyrészt felelősségteljesnek és céltudatosnak látod magad, másrészt pedig elismered, hogy van egy önmagad által kontrollálhatatlan szenvedélyed, amivel ráadásul a családodnak tetemes anyagi kárt is okozol. Érzed a kettő között az ellentmondást? Az sem vall egészséges önképre, hogy a szüleid munkájából befolyó pénz okán magadat többnek, igényesebbnek látod, mint azokat, akik kevesebbet költenek magukra.

Összességében nekem úgy tűnik, szenvedélybeteg vagy és az önképed sem valós. A helyedben pszichológus segítségét kérném, mert ez jobb magától nem lesz. Így folytonos örömérzet utáni vágy miatti visszaesés és az ezt követő bűnbánat hullámvasútja lesz az életed, ráadásul mindig pénzzavarban, később adósságokban éled le mindennapjaid.

Az már egy jó kiindulás, hogy látod, hogy ez nem normális, a következő lépés, hogy felkeress egy szakembert!

Irány a pszichológus! Hidd el, hogy nem ciki. Tényleg segíteni kell rajta, mert most még lehet, hogy nem gáz, mert a szüleid pénzét költöd, de majd később, ha a saját keresetedet fogod szórni, meg fogod érezni a súlyát. Azt meg megértem, hogy anyukád nem akar már több pénzt adni. Viszont ő is meg tud tanítani így egy kicsit visszafogni magad, pl. ha megszabja, hogy egy héten max. mennyi pénzt kaphatsz, azt oszd be. Ha valamit nagyon meg akarsz venni, akkor pedig spórolnod kell rá. Nagyobb összeggel kell kezdeni, és ezt folyamatosan lejjebb vinni. Ennek ellenére is azt mondom, hogy a pszichológus a legjobb megoldás. Igaz, azzal is megy a pénz, de nem ruhákra, és ha minden jól megy, arra már utána sem fog.

Nekem is meg van a véleményem a dologról amúgy, ez szimplán csak önmegtartóztatás kérdése. Azt pedig senkinek nincs joga megszabni, hogy ha te ott vásárolsz, ahol, plázap*csa vagy-e, vagy sem. Én például imádom a New Yorkert, és elég sok cuccom van onnan, és kivétel nélkül mindegyikre vagy hetekig gyűjtöttem a pénzt, vagy megvártam a leértékelést. Ettől még nem leszek tucatr*banc. Szóval ilyet azért szerintem ne mondj, mert ahogy te is mondtad, nem tudhatjuk, milyen vagy, te se az alapján ítélj meg minket, hogy hol vásárolunk.

Hm,van egy olyan érzésem,hogy kamu:D

Na már nem azért,de ez a szöveg,hogy "és amikor kifizetem az árut, es odaadják a szatyrokat akkor olyan magabiztos vagyok,és büszke".

Ez egy filmben volt,pontosan szóról szóra.A film címe: Egy boltkóros naplója.

Ebben a filmben,pont ilyen "vásárlásmániával" küzd a csaj,és a végén egy csomó adóssága lesz stb,stb.

Javítsatok ki,ha tévedek,de egy épeszű anyuka nem ad a mindössze a 16 éves lányának havonta 50ezret,hogy csak úgy elcsapja ruhára,cipőre,táskára stb.

;)

Én megtehetem, hogy felső árkategóriás boltokban vásárolok (nem a mango-ban, az semmivel nem jobb, mint a new yorker, ha ott vásárolsz ugyanúgy lehetsz "plázap.icsa", hiszen azok is plázában vannak..) és mégis azt gondolom, hogy amit te csinálsz nem normális. Én is eltapsolok akár többszázezret is ruhára, kozmetikumra, csak ha éppen szükségem van rá. Az alapvető különbség viszont, hogy én a SAJÁT keresetemet költöm, amiből bőven futja erre, nem pedig a szüleimét. Ha az én gyerekem lennél akkor valószínűleg egy vasat sem kapnál tőlem, ez az egyetlen dolog, ami még mentheti a helyzetet.

Amúgy ha annyira okos és felelősségteljes lennél akkor nem vásárolnál ennyire ész nélkül, és tudnál helyesen, értelmesen és összefüggően írni. Szóval sem különösebben okos, sem pedig felelősségteljes nem vagy, elég komoly problémáid vannak viszont saját magad megítélésével.

Pszichológus, ugyan már, egy hatalmas pofon a megoldás erre meg még egy visszakézből. Bár mondjuk érdekes helyzet, mert ha megtehetném, valószínűleg én is folyton vásárolnék, és te nyilván megteheted, hiszen én ha heti 50 ezret költenék ANYÁM PÉNZÉBŐL akkor nem kiakadva lenne rám anyám, hanem addig ütne ameddig mozgok. Az már mellékes, hogy akkor nem ennénk egész hónapban és valószínűleg az áramot is kikapcsolnák nálunk. Én azt tudom javasolni, hogy ne várd meg azt a pofont, hanem szállj le a földre de nagyon gyorsan. Válogasd ki a ruháidat, és amik nem kellenek, azokat add el, mert biztos vagyok benne, hogy nem kell mind. Az lenne a legjobb, ha egy darabig egyáltalán nem mennél a boltok közelébe, így biztosan nem veszel semmit, meg a neten se nézegesd, hogy mit lehetne rendelni. Vagy ha feltétlenül vásárolni akarsz menni, akkor határozd meg előre, hogy ma mennyit költhetsz, és ne is vigyél annál több pénzt. Remélem, hogy ezeket megfontolod. És nagyon jó lenne, ha nem az alapján ítélnéd meg az embereket, hogy hol vásárolnak, mert ezzel kizárólag magadat minősíted... Céltudatos, okos, felelősségteljes? Mi a célod, hogy elérd, hogy mindenki a Zarában vásároljon, mert máshol ciki? Okos vagy, holott a helyesírásod katasztrófa (és nem, nem az ékezetek hiányáról beszélek)? Felelősségteljes? Nagy felelősen őrzöd a ruháidat a szekrényben? Ugyan már :)) Én csak annak örülök, hogy nem ismerlek téged.

20/L