Hogyan merjem felvenni a nőies ruhákat, amiket megveszek?

Megveszem és jól áll, de már az utcára nem merem felvenni, hogy mások is lássák. Vagyis az a legnagyobb baj, hogy semmit sem merek. Jó az alakom, de én másokét jobbnak, szebbnek látom, úgyértem vékonyabbnak (én 38as vagyok), meghát rövidek a lábaim, de amúgy minden jó, viszont nagyon szégyellem magam, amikor bámulnak, vagyis nem értem, miért bámulnak. Bő pulcsiban -1 számmal nagyobban,-és bő gatyában szintén 1 számmal nagyobban járok mindennap, ezek barna és fekete szinüek szóval ilyen terepszin. Nincs annyi önbizalmam, hogy fel merjem venni a következőket: dekoltált (szép a mellem, elégedett vagyok vele, de nem akarom, hogy azt nézzék) szoknya (rövid,fehér lábak, még rövidgatyát se veszek fel soha még kánikulában sem) magassarkú (nem tudok benne menni, de ez megtanulható)tanga (kényelmetlen). Annyira vágyom rá, hogy nő lehessen, élénk színekben mászkálhassak, az adottságaim meglennének, de még sem merem soha fel venni ezeket a darabokat. Annak ellenére sem, hogy pufi vaskos csajok fel mernek venni ilyen szexi darabokat. Azt hiszem attól félek a legjobban, hogy megnéznének a pasik, nők, de tulajdonképpen ezt is szeretném elérni, hogy vegyenek komolyabban. De annyira félek attól, hogy csinosan felöltözöm és nem fognak észrevenni, annyi tőlem szebb van, miért engem vennének észre? Pl a múltkor az egyik évfolyamtársamnak szilikonmelle volt és úgy irigyeltem, az enyém szép, nagy nem lógós, és természetes, de még igy is irigyeltem. Régebben pattanásos voltam, most már szép a bőröm, de még mindig úgy érzem magam, mint régen, mintha még most is pattanásos lennék.

Olyan jó lenne, ha én is nő lehetnék és szép! De néha az is visszatart, ha látok egy cicababát, vagy egy széplányt, hogy na öltözhetek én akárhogy, úgy is sokkal szebbek ők nálam, akkor meg minek.

Annyira jó lenne, ha felmerném venni, de csak odáig jutok el hogy megveszem a boltban. Az utcán amúgy is rossz érzéssel tölt el, ha figyelnek.

Sminkelni, körmötlakkozni, frizurát beállitani sem tudok...