Mennyire röhögnétek ki, ha beleakadna a magassarkú cipőm sarka a vonat lépcsőjén egy kis résbe?

Én biztos,hogy nem bírnám megállni,hogy ne nevessem el magam!De nem téged röhögnélek ki,hogy milyen béna vagy,hanem a helyzetet:DD Egyébként velem is megesik mindennap hogy elesek/megbotlok/magassarkúban,csúszos lépcsőn leesik,vagy fel,na az még jobb.Ilyenkor az a legrosszabb,hogy annyira kell nevetnem,hogy alig bírok felállni:)Ha te is nevetsz magadon,és nem égő fejjel,jajjgatások közepette kászálódsz fel a földről,nem gáz!:))

Én nevetnék, mert az jutna eszembe, hogy az akár én is lehetnék, és magamat mindig kiröhögöm az ilyen helyzetekben. Egyébként ez még mindig jobb, mint hogy ha tudod ilyen szemöldökösszeráncolósan egyszerűen hülyének néznék az embert. Ha nevetnek szerintem jobb. Főleg ha látják, hogy nem viseled te sem hülyén a helyzetet. Ilyenkor próbálj nyugodt maradni, és (ha nincs neked se, és a cipődnek sem baja) nevetni te is.

Röhögni csak ha vicces a szitu. És megállapítanám amgamban, hogy hülye ez, hogy ilyenben utazik? (már ha pl tudom, h nem a szomszédos városba, hanem 200km-ert utazol) Én megszokásból lábujjhegyen szoktam tipegni az ilyen részeken, meg annyira tásarkút nem hordok, de van egy törpesarkú cipőm, amivel rendszeresen beleakadok a villamossínbe. XD Szóval valamennyire együtt is éreznék. :D