Az emberek 70%a miért gúnyolja a ki a metalhead,goth,emo stb. stílusú embereket?

Félnek, rettegnek attól ha valaki különböző. Illetve attól is, ha valaki nem próbál kényszeresen megfelelni, nem értik ez hogy lehetséges.

Én nagyon jól szórakozok rajta.

Max nagyon vidéki öregasszonyokról tudom elképzelni hogy félnének vagy gúnyolódnának. Mármint a mai világban nem igazán ütik meg az ingerküszöböt polgárpukkasztás szempontjából az ilyen "alter" szubkultúrák. A leghíresebb példa Billie Eilish. Mennyi kiscsaj példaképe lett a zöld hajával meg a fekete cuccaival. Tök mainstream lett ez a külső, mint látjuk még csak rockernek sem kell lenni hozzá. Minden 2. tini Wednesdaynek öltözve rohangál.

Nyilván lehet ezt is jól csinálni meg rosszul. Lehet szépen, igényesen öltözködni, meg ocsmányul. Tök mindegy épp melyik stílusba sorolja magát valaki. Az utca népét meg nem érdeklik sem a metálosok sem a gótok. Ha valakit gúnyolnak az nem amiatt lesz mert szeret feketét hordani.

Mert a magyar emberek 70%-a szűklátókörű és tájékozatlan.

Nyugatabbra kb. meg se néznek ilyen szettben. Mert teljesen elfogadottnak és természetesnek tartják, hogy nem mindenki tömegpopot hallgat.

Az a helyzet, hogy a külsőségeken problémázó embereknek általában halvány gőze nincs arról, mi fán terem a goth zene, és hogy mi ez az egész egyáltalán.

Több barátommal megváltozott a kapcsolatom, amint teret adtam külsőségekben is annak az iránynak, amit szeretek és magaménak vallok. Vannak emberek, akikkel soha többé nem tudtok értelmesen beszélgetni. És nem feltétlenül azért, mert egy önmagába zombult gyökér lett belőled, mint azok a tinik, akik majomkodnak a tükörben, hogy “emós vagyok, bleeeeeeeeöh” - hanem azért, mert innentől kezdve azt hiszik, hogy te is az ilyen semmirekellő pózerek csoportját erősíted.

Volt, aki öt év elteltével is csak azzal húzta az agyam, hogy már “megint feketében vagyok”, “nem nőttem még ki ezt a hülyeséget?” A fekete szín jelenléte az egyetlen, amit markánsan odatűzdelt az összes hozzám címzett mondatához. Mintha nem lenne teljesen általános a 21. században. Más színek társulása esetén pedig felcsillan a szeme, hogy: “Na, mi van, normálisak lettünk újra?!”

Az olyan kérdésekig soha nem jutott el, hogy mit hallgatok, és miért hallgatom őket.

Mintha a fejükben eleve elrendelnék, hogy a fekete rózsákon és hollókon kívül már mindent gyűlölsz. Holott annyi mindent szeretek még. 😅

Például szívesen folytatnám a kommunikációt ott, ahol évekkel azelőtt abbahagytuk.

De ez egy természetes szelekciós folyamat. Akikkel tudok értelmesen beszélgetni az ilyen semmitmondó dialógusokon kívül, na, azok a király emberek. És szerencsére vannak ilyenek is, egyre több.

Ez egy természetes szelekciós folyamat. Az extrém megjelenésnek nagy előnye, hogy kiszűri, kik azok, akik még ezek után is a személyiségedért szeretnek, támogatnak.

Mostanában én a fiatalok körében nem látom azt a sok színűséget itt ahol lakom, mint a mi időnkben amikor mi voltunk ilyen 15 évesek pl.

Mai világban egyrészt nagy a tűréshatár, másrészt meg már nem. Meg változott a divat. Bár én úgy vagyok vele, hogy nem kell azt követni. Ki mondja meg mi a divat? Vagy hogy kell magad érezni... Senki. Mindenki úgy legyen, ahogy jól érzi magát.

Azért nem látom ennyire szürreálisnak a helyzetet.

Vannak a problémázó öregasszonyok, meg azok a magukkal is elégedetlen nőnemű social media zombik, akik kiröhögnek, ha nem úgy öltözöl, mint a jelenlegi trash celebek, de nem állítom azt, hogy minden utcasarkon gúnyolódókba botlanék, pedig ez Magyarország.

A mostani tinik szerintem sokkal elfogadóbbak és nyitottabbak, mint amikor én voltam ennyi idős. Abban a generációban kifejezetten menő volt bunkónak lenni. Ma már szerencsére az a bevett, hogy az emberek sokszínűek, a megszégyenítés, a diszkrimináció pedig nem elfogadható magatartás a legkisebb mértékben sem. Legtöbbször odajönnek hozzám, és megdicsérik a szettemet.

Persze, kaptam már érdekes meg vicces reakciókat, de ezeken én is nevetek.