Egyes nők miért nem szeretnek nőiesek lenni?

#21 dehogynem. Nő vagyok és annak is érzem magam. Viszont ha szerinted megfázni, sebesnek lenni, hajat elszakítani vagy kényelmetlenül érezni magad jelenti hogy nő vagy, el tudom fogadni. Nekem teljesen mást jelent a nőiességem és nem gondolom hogy a külsőségek határozzák meg.

Örülök, hogy számodra a külsőség egy kapaszkodó, amitől nőnek érzed magad. Szuper, mert jól érzed magad. Viszont el kell fogadnod hogy mindenkinek más a személyisége, más az életszemlélete, mást jelent nőnek lenni és más a fontos. Ez a világban természetes, nem lehetünk ugyanolyanok. Az is rendben van, hohy máshogy gondolkodunk. Az viszont nincs rendben hogy valakit azért ítélsz el mert más a felfogása a világról és máshogy gondolkozik.

Akkor sem fogok vörös hólyagos combokkal szenvedni ha szerinted csak a szoknya a szép. Mert nekem lehet egy összeillő nadrág éy egy egyszínű póló a szép, smink nélkül. Sőt, volt olyan párom akivel az első 4 randin még a hajamat sem engedtem ki, hanem copfban volt. És ezzel együtt bizony szépnek látott. Bakancsban, nadrágban, vízálló kabátban, nagy mosollyal úgy, hogy kihúzom magam, magabiztos vagyok

Mert nőiesnek lenni nem annyit jelent, hogy hordj szoknyát, és sminkelj. Ez csak egy lenéző, a nőket eszköznek kezelő, hímsoviniszta álláspont. Ennyi erővel megkérdezhetném, hogy a férfiak 99%-a miért nem hord öltönyt a mindennapokban?

"Sosincs rajtuk szoknya."

Én ugyan férfiként írok ide, de azért jópár nőnek a véleményét hallottam erről. Nos, a helyzet az, hogy a szoknya se nem kényelmes, se nem praktikus. Oké, az, hogy mi a kényelmes, és mi nem, eléggé szubjektív, de nagyon kevés nőtől hallottam még azt, hogy a szoknya ne lenne kényelmetlen. A legtöbb mozgás szoknyában borzasztóan kényelmetlen és macerás.

Aztán ott van az a dolog, hogy praktikátlan. Pont arra a célra alkalmatlan, amire az alsótestre való ruházat feladata lenne: a hideg ellen nem véd, a szennyeződések, és fizikai behatások ellen meg gyakorlatilag szintén nem véd. Szóval igazából csak egy díszítőelem, aminek a célja, hogy a kanos hímeknek legyen miben gyönyörködniük.

"Egy csomó nő nem is sminkel"

Még jó.

Tudod, túl azon, hogy nem attól lesz valaki nő, hogy sminkel, sokaknak egyáltalán nem is áll jól. Vagy egyszerűen: sokaknak nem is tetszik.

Nem mellékesen, ha már ennyire a "hagyományokra" helyezed a hagysúlyt: tudod, hogy régen kik sminkeltek? A kéjhölgyek. Csak a múlt század közepén kezdett divatba jönni a sminkelés, leginkább azért, mert az ipar ráébredt, hogy ebben mekkora kiaknázandó potenciál van.

"úgy néz ki mint egy férfi"

Ha neked a férfit és a nőt az különbözteti meg egymástól, hogy az egyik sminkel és szoknyát hord, a másik meg nem, akkor elég gyérek az agyi képességeid, és baromira pocsék ízlésed lehet.

Olyan pedig gyakorlatilag nincs, hogy "férfi ruha". Amit te annak mondasz, az ugyanis uniszex öltözék. Tudod, attól lesz valami egyik, vagy másik nemre tervezve, hogy igyekszik annak a másodlagos nemi jellegeit kiemelni. És tekintve, hogy a férfiaknak nincsenek olyan markáns másodlagos nemi jellegei, amiket ruházattal ki lehetne emelni, ezért technikailag nincs is értelme beszélni arról, hogy "férfi öltözék".

Én csak ruhát hordok meg szoknyát, de neked az se tetszene, mert hosszú és bő mindegyik, egyikből sincs ki se a tokám, se a bokám, de még a derekam formáját se látod.

Neked nem a ruhával van bajod, hanem azzal, hogy nem ácsingózhatsz a nők testén.

Nálam az ápolt azt jelenti, hogy tiszta és jó illatú. Nem vagyok nőies, öltözködésben és habitusban sem, de hidegen hagy, ha valakinek ez nem tetszik. Azt veszem fel, ami kényelmes és ami tetszik, ettől még nem vagyok büdös vagy koszos. A hétköznapokon nem állok neki sminkelni sem, mázlista vagyok ebből a szempontból, tök szép bőröm van és nincs rá szükség, időpazarlásnak tartom. Néha van kedvem hozzá, olyankor kisminkelem magam, de magassarkút vagy szoknyát akkor sem veszek fel, mert kényelmetlen és nem tetszik.

Ha ez elriasztja a hozzád hasonlókat, az csak plusz pont :))

Ha van alkalom szertek csinosan öltözni. De a hétköznapokban minek. A napom nagyrészt melóból, rohanásból, gyerekezésből áll. A praktikumra megyek. Nyáron jöhet a szoknya is, de télen biztos nem, utálom a harisnyát.

Ott téved a sok megmondóember, hogy azt hiszik a nők nekik akarnak "nőieskendi" az utcán. Pedig nem. Szoktam nőies lenni, szexin felöltözni. Ha mondjuk a férjemmel olyan helyre megyek. Vagy veszek fel szexi fehérneműt ha a helyzet úgy kívánja. De van annyi önbizalmam, hogy ne az utcán lévő random paliktól várjam a nőiességem visszaigazolását. Tudom hogy vonzó nő vagyok. Megtehetem hogy nem veszek el értékes perceket az alvástól a smink javára. Megtehetem hogy nem húzok szoknyát. Egyrészt mert így is jól nézek ki, másrészt nem érdekel hogy mit gondolnak ismeretlenek.

Istenben meg nem hiszek. Kicsit férfitlannak is találom hogy valaki felnőttként igen, olyan gyerekes dolog szerintem. (Ha már a kéretlen véleményeknél tartunk.)