Mi volt az eddigi legdurvább szégyenmeneted?

Lassan 6 eve mar annak, hogy nem voltam eppen stabil lelki allapotban es hatalmas szuloi nyomas alatt voltam meg akkor is, amikor kollegiumba koltoztem 19 evesen tovabbtanulni. Teljesen kicsinaltak a szuleim idegileg es az egyik ilyen szarra alazos nap utan mason csattant le az aznap begyujtott feszkom, csak a szokottnal csunyabban, mert nagyon berugtam. Masra nem is nagyon emlekszem, csak hogy ordenare modon balheztam egy ismerosommel egy buli kozepen, majd vegul naluk kellett aludnom es reggel ugy ereztem, bar ott helyben meghalnek, annyira szegyelltem magam. Ahogyan mentem kifele, a hazban a csaladja otthon volt vegig. Most ahogyan irom le ide is erzem azt a brutalis szorongast, hogy barcsak elfelejtenem orokre ezt, de sosem fogom sajnos. Igazabol egyedul arra volt ez "jo", hogy ezutan jottem ra mennyire nem normalis, hogy 19 eves onallo emberkent rettegek a sajat szuleimtol es azota szerencsere mar rendben vagyok mindenhogyan, az eset utan elkoltoztem vegleg, de ez az eset lesz az, amit ha eszembe juttat valaki 30 evvel kesobb, akkor is elsullyedek majd szegyenemben.