Mi volt az eddigi legdurvább szégyenmeneted?

Itt sokan azt sem tudják, hogy mit jelent a kifejezés.

Meg itt művelt, diplomás, értelmiségi, úri nők vannak, ezek sosem mentek még haza szétkefélve, bekaksizva, részegen, hajnalban. >:)

Név nélkül bevállalom, de amúgy nem szoktam dicsekedni vele:

Elsőéves egyetemista voltam, az első vizsgaidőszak végét ünnepeltük. Nem ettem előtte, sokat is ittam és a "detoxba" kerültem, ott ébredtem fel, infúzióra kötve, egy kórházi hálóingben. Mondták, hogy a ruháim megvannak, de hogy szerintük azt én nem szeretném visszakapni, olyan állapotban van a szoknyám, blúzom is...

Felhívtam a kórházi telefonról a legjobb barátnőmet (az enyém lemerült), aki még a barátjánál ébredezett éppen. Hogy értem kellene jönni, és hozzon már valami ruhát is, mert a bugyimon és kabátomon, csizmámon kívül semmi nincs nálam. Nagyon kellemetlen volt az egész, de igazából egy nővéren kívül mindenki más normális volt velem, a főnővér azt is megkérdezte, hogy szeretnék-e valamit a büféből, vagy az autómatából, ad rá pénzt szívesen.

Én ott csak szerettem volna elsüllyedni, korábban még csak annyira sem rúgtam be, hogy hányjak, vagy szédüljek.

Szerintem életem walk of shame-je az, ahogy egy L-es férfi melegítőben és 42-es cipőben baktatok ki a legjobb barátnőmmel a kórházból karikás szemmel, összefogott, kócos hajjal és infúziótól véraláfutásos kézzel.

Ezt biztosan ide akartad kiírni? xDDDD

Nekem az volt ilyen, amikor a jóóóóóóval idősebb partneremtől jöttem el, miután füveztünk (ne bántsatok, 18 voltam), lefolyt sminkkel és kb 30 percet aludva. Siettem a misére. xD

Az egyes beletalált a megfogalmazásával.

A 2-es válaszoló igazolja is..