Mit tehetek ha a körülöttem lévő toxic emberek miatt nem öltözkedhetek úgy és nem lehet olyan stílusom amit szeretnék?

Én 15-18 éves korom között csak ábrándozhattam azokról a ruhadarabokról, amiket ma már napi szinten viselek.

Az egyik ok az volt, hogy ritka konzervatív szüleim vannak, a másik az, hogy ebben az országban akkor nem nagyon találtam azokban a tipikus ruhaüzletekben ilyen darabokat, ahová mindig vittek, a harmadik pedig az volt, hogy az akkori rohanó, az iskola/kollégium miatt egész nap cipekedős életvitelemmel nem lettek volna túl kényelmesek és praktikusak az ilyen ruhák és kiegészítők.

Aztán egyre több teher és a megfelelési kényszer is leszakadt rólam, robbant a bomba. Amíg az ember fiatal és könnyen befolyásolható, sajnos hagyja, hogy az emberek önkényesen eldöntsék helyette, hogy ki legyen, mit gondoljon, hogyan öltözködjön. De ha megtalálja azt az utat, ahol tényleg helye van, amit mindig is magáénak érzett, hagyja kiteljesedni, és onnantól kezdve nem érdekli, hogy ki mit szól hozzá, mert önazonos. Amíg nem önazonos az ember, addig persze, hogy feszélyezve érzi magát.

Persze, a szüleim eleinte az egészből semmit nem értettek. Anyám tudta korábban is, hogy ilyen stílusú ruhák tetszenek nekem, de nem gondolta volna, hogy egyszer eljutok odáig, hogy napi szinten, tetőtől talpig szinte egy bizonyos színbe öltözöm. Az unokatestvéreim felhívták, csak azért, mert láttak rólam a Facebookon egy új képet, és kérdezgették, hogy minden rendben van-e velem, mert azt hitték, hogy “depressziós vagyok” vagy “rossz társaságba keveredtem” (társaság? 😂 Ez az év vicce, mert sehová nem járok.)

Eleinte nem értette ezt az egész szubkultúrát, aminek már egy ideje tényleges tagja vagyok, de elmagyaráztam neki, miről szól ez az egész törekvés, miről szól ez a zenei világ, amiben utána nem talált semmi kivetnivalót. Szerintem jobban örül neki, mintha egy diszkóban kelletném magam. Nem dohányzom, egy káros szenvedélyem sincs, egészségesen étkezem, és nyitott szemmel élek, valódi segítséget és őszinte barátságot akarok az emberek felé sugározni, nem felszínes majomszeretetet.

Először anyám azt hitte, hogy ez valami tinédzser korból visszamaradt hülyeség, amit azért erőltetek magamra, mert tiniként nem tudtam kiélni a lázadó énemet, - de ez egy az egyben BAROMSÁG. Mindaz, amit ma már a saját világomként definiálok, eleve egy olyan komplex színtér, amit valójában csak felnőtt fejjel érthet meg az ember. Hozzáteszem, művész vagyok, szóval nekem a zene, az esztétika, az önkifejezés eleve többet jelent, mint a legtöbb embernek, aki csak az aktuális divatot és trendeket majmolja.

Ezt a mások véleményére adást majd kinövöd,ahogy a "toxic" szó használatát is :D

Mondjuk megérteném,ha talpig latexben akarnál suliba menni, hogy anyádék megcibálnak :D:D:D:D:D