Úgy érzem rossz generációba születtem, mit tudnék ezzel kezdeni?

Én is sokszor érzem, hogy rossz generációba nőttel fel. Nekem mindig olyan szimpatikus régi filmekbe, hogy a tudásért bementek a könyvtárba, ma pedig már mindent egy kattintással a zsebünkből elérünk. Nem mondom, hogy rossz ez, mert nem az. Sőt, zseniális, hogy milyen könnyen tájékozódhatunk.

De valamiért mégis szimpatikus a könyvtár látogatásos-stréberes dolog :)

De én még öltözködésben is úgy érzem, hogy rossz korban vagyok :) Nekem nagyon bejön a 90-es évek divatja, és az is, ami előtte volt. Minden típusú ruhára gondolok itt. Tehát a hétköznapi viseletre, és a hivatalosra is. A midi ruhák és szoknyák nekem nagyon tetszenek, minden bejön, ami vintage. De hát, a divat ismétlődik, remélem újra bejön hamarosan a köztudatba :)

Nem vagy egyedül, én is hasonlóan érzek. Nem gondolnám, hogy könnyebb volt itthon a ‘80-‘90-es évek rocker és alteros “gyermekeinek”, ugyanis akkor a rendőrök még lazán levágták az utcán az ember haját, ha túl extrémnek ítélték, azonnal, minden előzmény és indok nélkül kinézték belőled, hogy drogos és aberrált vagy. Mára ez már finomodott azzal, hogy max. csak

utánad köpnek az utcán, vagy beszólnak. 😂

De abszolút átérzem, amit írsz. A korombeli, szintén nőnemű személyek csak a vonaglós popr*bizlik zenéire tudják ropni, amik 0 értéket közvetítenek, közhely, bullshit féligazságokat énekelnek meg, züllesztik a társadalmat.

Az egyéni önkifejezésnek a fél csíráját sem látom bennük. És most nem azt mondom, hogy járjon mindenki Robert Smith séróval. Csupán nehezen tudom elképzelni, hogy minden egyes diáklánynak / fiatal felnőttnek ugyanazok a színek, ugyanazok a ruhák tetszenek. Kirittyentik magukat, mondván “add el magad, mert ez a tényleges produktumnál is fontosabb” (beszéljünk bármiről), a mondanivalójuk pedig egy nagy nulla. Kényszeresen azt lesik, hogy éppen mi a divat, - meg sem próbálnak önazonosak lenni, lassan ócska szekunder lesz mind.

+ Nagyon nehéz olyan közösségeket találni, ahol hasonló érdeklődésű és értékrendű személyek veszik körül az embert.

Amiket eddig néztem egy jól ismert közösségi platformon, sajnos kihalt, inaktív mind, vagy eleve csak belsősöket vesznek be, új motorosokat nem.

Rendezvények, koncertek vannak, de ezt a korona sajnos megbénította most.

Ez így elképzelésként tök jó de nem reális. Csak hogy maradjunk a zenénél és egyéb társadalmi fejlődést ne is említsünk, ha abban a korban nősz fel, szerintem a zenéid felét sem ismernéd. Akkor nem volt Apple Music, Spotify, YouTube meg torrent de a mai formájában még internet se igazán. Az új zenéket max rádióból vagy haveroktól ismerhetted volna meg, és ingyen/majdnem ingyen letöltés helyett vagy ültél volna a rádió előtt hogy felvedd kazettára, vagy nagyon drága lemezeket, kazettát vásároltál volna. És természetesen a telefonod se lett volna a kezedben millió számmal, hanem kazettásmagnót, Walkmant hurcolásztál volna pár darab kazettával.

Semmi ne garantálja hogy az akkori társaságod a te zenéidet szereti, akkor is volt sok szenny ami 40 év alatt feledésbe merült pont ahogy a mostani szenny se lesz sehol 2060-ra. És ugyanígy biztos vannak a mai zenék közt is neked tetszők, csak lehet hogy nem találtad még meg. Ha leírod miket hallgatsz még az is lehet hogy tudok ajánlani.

Nyugodtan szeresd annak az időszaknak a zenéit, én is szeretem. De me idealizálj egy olyan kort aminél objektíve sok szempontból jobban élünk, inkább vedd észre mennyivel előrébb tartunk és élvezd ki hogy most élhetsz.