Volt már hogy azért nem viseltetek egy ruhát, mert hogy "mit gondolnak majd az emberek"?

Ha valami nagyon tetszik, akkor azt megveszem és hordom, akkor is, ha nem éppen az a divat, nem az a megszokott. Persze nem vagyok extrém, meg arra figyelek, hogy az adott helyzetben megfelelően öltözzek fel, főleg munkába. De ha valami tetszik, akkor nem érdekel, hogy másnak mennyire tetszik.

Ha illik a stílusodhoz, akkor hordjad nyugodtan. Egyébként most divat a férfiaknál is, ha nem is az egész szőrme, de a bőr, irha kabátok szőrme hajtókával.

Nekem ezek nagyon nőiesek, főleg a második.

És ezekhez a férfiakhoz, a stílusukhoz nem is illik.

Láttam már olyat, akihez nagyon illett, de már nem tudom, hol, és most nincs időm keresgélni.

De itt is az számít, mint minden másnál is, hogy valakihez illik, valakin meg totál hülyén néz ki, akár ugyanaz a ruhadarab is. Meg azért kabátból is van ezerféle. Nem mindegy, hogy milyen az a kabát.

Ezek a kabátok nekem is picit nőiesek. Megmondom őszintén, mielőtt végigolvastam a kérdésed, azt hittem, azon fogsz aggódni, hogy melegnek néznek, nem azon, hogy puccosnak. :D

Amit leírtál, hogy kiöltözve mit buszozik valaki, az bennem fel sem merülne, legyen bármilyen elegáns valaki. Lehet azért, mert nálunk nincs kocsi a családban, de ezen szerintem butaság aggódni. Az jutna eszembe maximum bármilyen puccbavágásról, hogy biztos színházba, esküvőre, stb. megy az illető, vagy hogy fú, én biztos nem indulnék el így (most ezt általánosságban értve a puccos öltözködésre, amihez te a menő kocsit társítottad, nem csak a kabátodra).

Szerintem pedig a megfelési kényszer a személyiségtorzulás. Nem azt írtam, hogy SENKI véleménye nem érdekel, mert a szeretteimé, barátaimé, munkatársaimé a kapcsolatunknak megfelelő szinten nyilván érdekel. De egy rakás idegen, félidegen, huszadrangú ismerősnél mégis miért érdekeljen, hogy mit gondolnak rólam? Miért lenne rám hatással? Nekem ne próbálja meg beadni senki, hogy normális dolog ezzel foglalkozni..

Első voltam.

Látod kérdező, máris egy lépéssel közelebb kerültél az önismerethez :) Nagyon valószínű, hogy ez van a háttérben. Egy önazonos ember, aki szereti és elfogadja saját magát minden nyavalyájával együtt, nem foglalkozik azzal, hogy mit gondolnak róla az utcán, boldogan felvállalja magát akkor is, ha sokaknak nem tetszik.

Nem könnyű idáig eljutni, de megéri, és minden egyes hasonló kérdéseddel - főleg ha ezeket magadnak teszed fel és utána szépen a mélyére ásol - közelebb jársz hozzá. Tudom, kérdéstől független, de csak így tovább.