Nem sajnáljátok azokat az állatokat amiket a kabátotokért, táskátokért, kesztyűtökért, csizmátokért nyúznak meg?

Nevezzük nevén a gyereket, a müanyag bõr bizony egy laborban összepancsolt dolog. Készítése során egy csomó szennyezõ hulladék kerül a tengerekbe, atmoszférába, aztán ha kiszolgált akkor több száz évig fog lassan lebomlani.

Gyártása során egy csomó harmadik világbeli ember lesz rákos, vagy csak szimplán alátemetõdik annak a rozoga gyárnak ahol ezeket összedobják.

A fogyasztói társadalomban nem létezik igazán etikus fogyasztás, törekedni lehet de mindenki kezén lesz vér valami úton módon.

Napi használat mellett egy bõr tovább tart, és ha kézmûvesektõl vásárolsz, akkor talán kevésbé nyomorítod meg a többieket.

Mindezt megbecsülve, ésszel használva tovább tart -legalábbis nekem- mint a mûanyag cuccok.

Nyilván senki sem szeplõtlen tiszta, de mindenkinek magának kell meghozni a döntést hogy miután tud tükörbe nézni.

"A cipőim műbőrből készültek, környezeti kár ide vagy oda"

bírom az ilyen szelektív embereket. jaj a cuki kis állat meg ne haljon, de gyűljön csak a műanyag a tengerben, az kitértedel, csak a kisboci legyen boldog a legelőn.

De, sajnálom. Másik lehetőség mondjuk, hogy veszek valami vegán bőr = műanyag cipőt/kabátot, amit egy év múlva eldobhatok, mert hát olyan, amilyen, aztán veszek egy másikat, és megint egy év múlva elhordom, aztán veszek egy másikat, és akkor a kidobott ruhába meg műanyagba fulladunk bele (már most is, egyébként).

Szóval de, sajnálom őket,de nem tudok egyszerre mindenen aggódni.

"A cipőim műbőrből készültek, környezeti kár ide vagy oda."

Mennyire kell ahhoz elmeroggyantnak lenni, hogy jobban érdekeljen néhány állat sorsa, mint egy az egész élővilágot és az emberiséget (igen, TÉGED IS) veszélyeztető jelenség?