A modellkedés miért van lenézve miközben nem könnyű szakma?

A nagyrésze irigység. Nem látnak bele, azt hiszik "semmit" nem csinálnak, csak vigyorognak.

Ugyanez a tartalomgyártás. (most nem az ilyen temu, meg reklámról beszélek)

Sok munka és pénz a háttér, a világítás, a videóvágás, szerkesztés, effektek, figyelni a kamerába, szépen beszélni, stb.

Szerintem azok szólják le, akik egyáltalán nem látnak bele.

Pont azért miért régebben, a viktoriánus korszakban a balett is volt.

Feltételezik, hogy a modell "egyebekre" is kapható, széttette a lábát a lehetőségért stb.

Az más kérdés, hogy ez a jelenség általában a munkáltató-dolgozó viszonyból adódólag sokkal inkább az, hogy szegény tini vagy huszonéves modellt valami 70 éves perverz vegzálja, nem pedig fordítva.

De gondolom a 70 éves perverznek ezt a sztorit elhinteni baromi kényelmes, hiszen ha meggyanúsítják, elsírhatja, hogy jajj az a 15 éves lolitácska elcsábította, és hát nem is tudta mit kezdjen magával.

“Állandóan top formában kell lenni”

Éppen ezért olyan embereket válogatnak be, akik gyors anyagcseréjűek, genetikailag nyúlánkak és szálkás izomzatúak.

Csak olyanokat foglalkoztathatnak ilyen szakmában, akik a vékonyságukat önsanyargatás és brutális diéták nélkül tudják tartani.

Egyébként meg állandóan mozgásban kell lenniük, kell nekik az energia.

40 fokban aszfaltozni sem könnyebb... és azzal sem tartanának többre.

Mióta is van bármiféle összefüggés a munka nehézsége és megítélése között? Meg mért is kéne hogy legyen?