A tukorben az ember ugy nez ki ahogy igazibol is kinez?

egyik se a valóságot mutatja

a tükör azért nem, mert túl közelről nézed magadat benne, ráadásul a saját szemmagasságodból, egy olyan szögből, ahogy senki más nem lát, csak aki pontosan egy magasságú veled. A közelségtől pedig az arcod domborulatai, az egész fejformád más alakúnak látod a tükörben, mint látja azt valaki kicsit nagyobb távolságból.

Viszont a fénykép sem adja vissza a valóságot: aki fotogén, szebbnek látszik, aki kevésbé fotogén, rondábbnak a valóságnál. A fénykép ráadásul állókép, és ezért megint bejön a 3 dimenzió problematikája, az életben ugyanis folyamatos mozgásban van az arcod, ahogy lélegzel, beszélsz, vagy mozogsz. Ezért az életben egyetlen pillanat alatt is több részletét láthatja a szemlélő az arcodnak, mint amennyi egyszerre, egyetlen kimerevített képkockán látható.

Ráadásul a kamera is torzít, néha nem is keveset.

Az egyetlen elméleti lehetőség, hogy megtudd, hogyan nézel ki igazából, ha levetetsz egy mintát, maszkot az arcodról egy maszkmesterrel.

Nem, akkor is csak max azt fogod látni, hogy néztél volna ki a Dallas főcímében, egyszerre három képen :D

meg azt láthatod, hogy nem szemből nézve milyen az arcod - bár nem tartom kizártnak, hogy már az egyik tükörről a másikra vetülő kép sem teljesen ugyanazt láttatja, mint amit 1 tükör láttatna.

igen, ahogy mondod.

persze még egy csavar a dologban, hogy a körülötted lévőket se látod olyannak, amilyenek valójában, mivel a szemed alkotta kép eleve nem tökéletes, és az agyadban kivetülő képet az agyad szubjektív módon dolgozza fel. Például, akit szeretsz, azt eleve szebbnek, akit utálsz, azt eleve rondábbnak látod, a megszokott arcokat ahogy telik az idő, egyre szebbnek látod

ha valaki hasonlít egy korábbról ismert, fontos személyhez, sokkal hasonlóbbnak fogod látni, mint amennyi hasonlóság ténylegesen van köztük

vagy például ha valakit nap mint nap rendszeresen látsz, nem veszed észre úgy az öregedését, mint ha évek múltán látod viszont.

Erre amúgy hosszú, sokrészes, állandó szereplőgárdval végigfutó filmsorozatoknál nagyon rá lehet csodálkozni - végignézed, és nem veszed észre, hogy öregednek a szereplők. Aztán az utolsó rész után újra megnézed a 1015 évvel korábbi legelsőt, és ledöbbensz.

Az életben ugyanez van.