Heterokrómia (különböző színű szemek) szerintetek gáz/félelmetes, vagy szép? Hogyan tudnám elfogadni magam?

24 eves lány vagyok, heterokrómiám van, az egyik szemem zöldesbarna, a másik szürkéskék.

Kicsi kromtól kezdve piszkáltak miatta és féltek tőlem a gyerekek, pedig gyerekként még nagyon barátkozós voltam. Emiatt totál magamba fordultam, és a teljes gimis évem alatt már meg sem szólaltam, nem tudom, hogy amiatt is, mert plusszba szinte hófehér a bőröm, és hozzá fekete a hajam, és már nem volt kedvem sokat mosolyogni, de sosem voltak barátaim, csqk a szúrós pillantásokat kaptam, mintha valami felelmetes sátánista goth lennék.

Egyetem alatt már végig színezett kontaktlencsét hordtam, és úgy már nem volt bajom vegre a barátkozással, amikor barátaimnak elmondtam és megmutattam a szemem vagy nem foglalkoztak vele, volt akinek pedig nagyon tetszett. Az kicsit segített abban, hogy kevésbé utáljam magam, de továbbra sem mertem kitenni a lábam a házból lencse nélkül, mert borzasztóan frusztrál amikor észreveszik az emberek és sutyorognak, meg mutogatnak, vagy leszólítanak valahol emiatt. Viszont sajnos egyre nehezebben viseli már el a szemem. De félek felválalni magam a gyerek és tinikori traumáim miatt, szerintetek, hogyan tudnám elfogadni, hogy ilyen vagyok? Megszokni azt, hogy az emberek megbámulnak? Nem járhatok mindig napszemüvegben. Esetleg érdemes lenne pszichológushoz elmenni?