Lányok, használtátok már ki tudatosan a nőiességeteket előnyszerzés céljából?

Persze. De csak mértékkel. A mellem soha nem dobom ki, nem viselkedem ribisen. Mosolyogni szoktam, mert akkor szimpatikusabb vagyok, és segítőkészebbek az emberek velem. Illetve néha eljátszom a gyenge nőt, aki nem bírja felemelni a bőröndjét a vonatra. Pedig de, csak lusta. Nem hinném, hogy ezzel bárkinek ártok.

A másik, bár ez nem kimondottan csak nőies dolog, hogy néhány éve nagyon meghíztam, elsősorban hasra. Amikor egyszer terhesnek néztek, nagyon kiborultam, de aztán úgy voltam, hogy egye fene.. később volt olyan, hogy amikor valaki átadta a "kismamának" a helyet, nem kezdtem el szabadkozni, hanem leültem. De ennek az időszaknak szerencsére már vége :D

Nem, soha. Elég... hogy mondjam... kemény csaj vagyok. Az a megoldok-mindent-egyedül fajta. Segítséget sem szeretek kérni (csak ha nagyon nagyon muszáj), felemelem, arrébb teszem, kipucolom, stb. Ha valamit nem értek, nem teszek úgy vihorászva, mintha érteném, kerek perec a másik szemébe mondom, hogy én ehhez hülye vagyok.

Szeretem, ha békén hagynak, szeretek a háttérben csöndben meghúzódni és a saját dolgommal foglalkozni, de ha igazságtalanság vagy bunkóság ér, nem nyávogok, nem a mellemet nyomom össze, nem a szempillámat rebegtetem, hanem egy pillanat alatt felmegy a pumpa, az asztalra csapok és - ha olyan szintű a dolog - kiabálok.

Igazából én mindig is önálló voltam, nem kértem soha segítséget olyan helyzetben, amiben magam is boldogultam. Ennek ellenére lépten nyomon segítenek nekem, még akkor is, ha azt mondom, nem kell, köszönöm. Pl ha a kocsimtól megyek haza csomagokkal és éppen arra jön egy férfi, akkor mindig kikapják a kezemből, de minimum kinyitják az ajtót nekem - és nem csak szomszédok, akiket ismerek, hanem idegenek is. De alapvetően én magam is ilyen vagyok, mindig segítek másoknak, akikről úgy ítélem meg, hogy rászorulnak. És én nő létemre már többször engedtem a kasszánál előre másokat, mint ahányan engem engedtek előre. :)

25/n

Soha. Elég baj, ha valaki csak így tud eredményeket elérni az életben...

Meg ha már annyira rinyáltunk az emancipációért, itt az alkalom megmutatni, hogy nem valami elveszett, gönye barbi babák vagyunk. Persze jól esik, ha előre engednek az ajtóban, vagy valaki segít vinni a táskámat, ha nehéz, de ezért nem fogom kidobni a melleimet meg a hátsómat, mert az roppant közönséges.