Szerintetek ilyen esetben mit tehetnék, hogy valamennyire jól érezzem magam úgy, ahogy vagyok?

Lány vagyok, 14 leszek és az a problémám, hogy néha amikor tükörbe nézek, majdnem elbőgöm magam, annyira rondának látom magam. És az a baj, hogy más is. Az arcom egyszerűen rusnya, a bőröm... Az egész testem ekcémás, a karomon a hajlatokban meg itt-ott vörös foltok, a kézfejem olyan mint a nagymamámé, csak ő 74 éves... A lábam, és mindenem száraz, reggel-este muszáj gyógyszertári krémmel kennem, mert anélkül olyan mint egy hulláé. Reménytelen. Az arcom úgy nyomi ahogy van. AZ orromat utálom, mert ferde, hatalmas és borzalmas alakja van, a szám is fura... Azt mondják amikor mosolygok, hogy nem természetes a mosolyom, pedig máshogy nem tudok mosolyogni.. Ez szerintem sokat elárul. Az egész testemben a szememet szeretem csak. A fiúk lerondáznak, a lány osztálytársaim még a csúnyáknak is azt mondják, hogy mennyire szépek, csak nekem nem. Ha készül egy jó kép rólam(ritka eset) akkor se azt írják, hogy"de szép vagy" hanem azt, hogy"ez egy jó kép". Tetszik pár fiú, de senkihez nem merek közeledni a kinézetem miatt:( Nem tudom, hogy mit csináljak! Minden reggel kiszempillaspirálozom a szemem, korrektort rakok fel egy-két bőrhibámra és patimra, labellózom a számat hogy ne cserepesedjen ki, de még így is bányarém vagyok :'( Hogy fogadjam el magam? Vagy esetleg, hogy lehetnék szép? A szemüvegemet se hordom, mert az is csak ront a kinézetemen.. Aki kíváncsi rá, és ír kort, lakhelyt( nem szeretném, hogy családtagba vagy ismerősbe fussak) annak szívesen küldök képet. Előre is köszönöm, ha segítetek