Nem tudok megbékélni azzal ahogy kinézek, teljesen másnak érzem magam (? )

Jaj de aranyos vagy:) Én is átmentem ezen, de még hányszor!

Ne gondold, hogy negyvennek nézel ki, 17 évesen biztosan nem nézel ki annyinak, ne aggódj. Ne vedd túl komolyan, add önmagad. Az írásodból süt az önbizalomhiány, nem csoda, hogy rosszul érzed magad a bőrödben, és elsősorban ezen kellene változtatni, a többi sokkal könnyebben, sokkal gördülékenyebben megy majd. Persze mondani könnyű, hogy fogadd el/szeresd meg magad, de nem olyan egyszerű, mint a paprikáskrumpli.

Ha nem akarsz nőiesen, dívásan öltözködni, akkor ne öltözködj úgy! És ha azt várják tőled? Sz@rjál rá!

Elmesélem Neked az én esetemet. Nem azért, mert annyira önimádó vagyok, hogy legszívesebben csak magamról beszélek, hanem azért, hogy tudd, nem vagy ezzel egyedül.

Naszóval. Kislányként tök fiús voltam, rövid haj, rockos stílus, de állandóan szekíroztak. Néha próbáltam változtatni, csinos, lányos ruhákat hordtam, de egyrészt nem én voltam, másrészt meg annyira hozzámnőtt a fekete bárány szerepe, hogy ugyanúgy cikiztek. Eltelt pár év, kezdtem nőiesedni, de akkor átestem a ló túloldalára: miniszoknya, kidobott cicik, magassarkú. Utána egy kicsit megint változtam, ahogy te írtad, dívás, nagyasszonyos stílusom lett (megjegyzem, voltam vagy 18 éves, rohadtul nagyasszony voltam). Jól éreztem magam a csinos, nőies ruhákban, szoknyákba, de zavart, hogy az idősebb fószereknek jövök be, és rendszeresen idősebbnek néznek a koromnál. A mélypont az volt, amikor vásároltunk a tesómmal, és az anyjuknak néztek! Persze nyilván az ürge sem volt százas, mert olyan idősnek azért nem néztem ki, de akkor nagyon kibuktam, irtó rosszul esett. Az utóbbi kb fél év során kezdtem el tényleg megtalálni önmagam: továbbra is szeretem a csinos ruhákat, de inkább lányos a stílusom, mint nőies, felveszek nadrágot és lapos talpút, sőőőt, a sok nőcis ballonkabátom mellé beszereztem egy bőrdzsekit is:) Talán ez a régi dívás stílusom elleni legnagyobb "lázadásom", és őszintén szólva, hiába vagyok lazább, sokkal többen megnéznek, több bókot kapok (de ebben talán közrejátszik az is, hogy az alakom is megváltozott).

Na, jó sokat beszéltem magamról, bocsi:)

A lényeg a lényeg: add önmagad, csináld, ami jólesik. Ha úgy nézel ki, mint egy elmeosztályról szökött csöves, legyél te a legvagányabb, legjobb elmeosztályról szökött csöves kinézetű egyén a világon! Eleinte még lehet, hogy kényelmetlenül érzed magad, ha stílust váltasz, akkor is, ha a valóságban azzal fejezed ki jobban az egyéniséget. Először talán furcsa lesz, de belesimulsz, beleszoksz abban a külsőbe, ami elsőre talán szokatlan, de mégis Te vagy.

Hajrá!