Mennyi időbe került megbékélni a kinézeteddel (ha amúgy gondod volt/van vele)? Mi segített?
Elsősorban olyanok válaszát várom, akik nem szeretnek magukon valamit vagy úgy egészében nem szeretik a külsejüket. Mennyi idő volt megbékélni, elfogadni, hogy igen, ez én vagyok, így nézek ki és pont. Nyilván odafigyeléssel sokat lehet javítani a külsőn, de van, ami sosem változik.
Sok komplexusom volt/van, mert nem vagyok egy nagyon szép nő, maximum olyan közepesen. Sokszor mondták már, hogy szép vagyok, de én nem így látom(főleg a párjaim). Sosem leszek vékony, 171 centi vagyok és 60 kiló, ebből csak akkor adok le, ha agyon stresszelem magam és nem bírom enni. Olyankor, 55 kilósan látom magamat szépnek, de ha épp nem stresszelek sokáig, eszek, fogyókúra, odafigyelés, mozgás ide vagy oda, 60 kiló vagyok. Vagy pl görbe a lábam , mint a családomban mindenkinek, emiatt utáltam szoknyát hordani, nagyjából most kezdem el nem szégyellni.
Nektek mi segített megbékélni önmagatokkal? Vagy ha nem tudtok, akkor miért van ez és mi segítene?
válasza:Nadrágban is látszik a görbe láb,szóval nyugodtan hordj szoknyát :-)))
Nekem az évek segítettek,és a sok jó tapasztalat.Volt sajnos negatív is, pont egy olyan kritikát kaptam,és arra,ami nagyon-nagyon fájt,de rájöttem, hogy bár tudnék rajta változtatni, már nem szeretnék!!!
Volt egy fordulópont az életemben,amikor tényleg valakitől annyira jó visszajelzést kaptam, hogy ezt nem felejtem el soha.Ahhoz képest pedig csúnyultam is úgymond :D de mégis összességében megértem, és rájöttem, hogy igazi nő vagyok,annak érzem magam,és szexinek is.(pedig van narancsvidék is :D )
Pl én a mellem gyűlöltem, lett volna lehetőségem megműttetni,de inkább mégsem szerettem volna.Egyrészt mert több ezer fotó közül egyet találtam csak,ami szilikon ciciről úgy nézett ki, hogy elfogadnám(a többi szerintem egyáltalán nem volt élethű),másrészt azért, mert mi van, ha tényleg olyan lesz,amiről úgy gondolom, hogy nem 100%-kig tetszik.Kicsit sikerült átprogramoznom az agyam úgy, hogy igenis úgy jók, ahogy vannak,azóta úgy is látom, mintha még formálódtak volna egy kicsit,pedig már elmúltam 22 is régen....
válasza:Hát, én a mai napig nem vagyok magammal kibékülve... egyszerűen nem megy.
21N
válasza:Hát teljesen nem sikerült megbékélnem vele, de sokat fejlődtem (én még nálad is súlyosabb vagyok a magasságomhoz képest- és én is megszenvedtem azzal, hogy diéta, mozgás, és egy szint alá sosem ment - alacsony vagyok, genetikailag olyan karikás a szemem, mintha bebokszoltak volna nekem, gyorsan és dúsan nő a szőröm, striáim vannak, lóg a mellem, ekcémás vagyok...). Ami nekem segített:
-lett egy barátom, aki úgy imád, ahogy vagyok
-rájöttem, hogy vannak adottságaim, amiken nem tudok változtatni, és attól semmi sem lesz jobb, hogy picsogok meg búslakodom miatta
-arra is rájöttem, hogy másoknak is szimpatikusabb vagyok, ha elégedett vagyok magammal, és sugárzom
-láttam a környezetemben, hogy igenis tud az ember boldog lenni kevésbé szerencsés adottságokkal is
-megtaláltam magamban azokat a dolgokat, amiket szeretek, és azokat hangsúlyozom ki (hajszín, szem, ajkak)
válasza: válasza:23 éves vagyok. az egyetlen, amit szeretek magamon, a nagy zöld szemem.. ennyi... 160cm és 77kg vagyok, képtelen lefogyni... holnap megyek miatta orvoshoz... :( ez miatt a mellem is nagy, lóg, nem egyforma, csúnya... a hajam is hullik, le kellett vágatnom, most eredeti színén barna, szőkén sokkal jobban tetszenék magamnak, de most nem lehet, mert így erősödik...
szóval, rajtam csak -20kg segítene... :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!