Hogyan lehet valaki csúnya és boldog egyszerre?

Nap mint nap ezen töröm a fejem, hogy miért nem lehetek én is szép és találhatok magamnak barátnőt.. Szó szerint irigylem a jóképű srácokat, akik bármilyen lányt megkaphatnak... Általában mindig jókedvű vagyok, nagyon figyelmes és kedves de ez a mai világban már egyáltalán nem elég, hogy megismerkedjek egy lánnyal. Ha sikerül is, pár hétre rá tudomásomra adja, hogy barátként tekint rám és nem akar többet. (De legalább nem mondja a képembe hogy csúnya vagy és nem akarok veled mutatkozni :) ) Persze, sokan mondják még manapság is, hogy " a belső ami igazán fontos ", de ugyan, kit akarunk átverni ezzel a szöveggel, senki sem kíváncsi a személyiségemre, ha ilyen csúnya arccal születtem. Nagyon egyedül érzem magam, barátom sok van akikre mindig számíthatok, de a lányok elkerülnek, vagy csak lelki szemetesládaként használnak... Mit tehetnék? Nem azt akartam ezekkel a sorokkal leírni, hogy felszínesnek tartom a nőket, mert valahol megértem őket, és még szerintem én sem vonzódnék magamhoz az ő helyükben. Még csak 21 éves vagyok, de már hiába tűnök pesszimistának akár de úgy érzem, hogy egyedül leszek életem végéig... Ne legyen félreértés lehet, hogy ez annak tűnik, hogy én sajnáltatni akarom magam de az igazság, hogy senkinek nem szoktam beszélni erről, még szüleimnek sem, mert nem akarom, hogy gyengének tűnjek.. Miközben minden nap úgy nézek a tükörbe, hogy legszívesebben elsírnám magam és visszafeküdnék az ágyba. Tudom, hogy a boldogság nem csak akkor jelenik meg az életemben, ha párkapcsolatban leszek, de tényleg igazán szeretném ha lehetne egy barátnőm, aki mellett ott lehetnék jóban rosszban, éjszakákat beszélnénk át, vicces történeteink lennének meg ilyesmik, és a tudat, hogy ez a dolog velem nem történhet meg a külsőm miatt egyszerűen felemészt. Gondoltam hátha lesz egy két kedves ember, aki egy két jó tanáccsal és tippel lát el amitől egy kicsit jobban érezném magam.