Lehetséges az hogy aki tinikorába csúnya és kövér volt, az húszas éveire megszépül?

bármi lehetséges (van ilyen ismerősöm is)

még ilyenről nem hallottam hogy megszépült esetleg olyat hogy sokat változott jó irányban de ahhoz hogy ilyen változást elérj tenni is kell érte

Lefogyni lehet, lehet izmosodni is, ha valaki kifejezetten ronda arcvonású az az is marad, ha átlagosan ronda akkor megfelelő hajviselet/smink sokat dobhat.

Persze, ismerek ilyet. Általános felsőben igazi randaság volt, pattanásos, semmi alak, szegényt mindig csúfolták... Most, 22 évesen igazi bombanő, szép homokóraalakkal, szép arccal. Sokan megirigyelhetnék, akik anno bántották.

van,csak tenni kell érte

Simán lehet. Nyilván egy O-lábú, szeplős törpéből nem lesz 2 méteres svéd manöken, de egy idő után rájön az ember, mi áll jól neki, megtalálhatja azt a stílust, ami számára előnyös. Évek alatt a pluszkilókat is le lehet adni úgy, hogy ne emlékeztessen az ember a korábbi, kövér önmagára.

Nekem is van ilyen ismerősöm. Általános iskolában kövér volt, mostanra rengeteget fogyott, meg folyamatosan extra csini ruhákban van. Eléggé az agyára ment ez a szépség dolog. Napi 10-20 szépségről szóló idézetet rak ki facebookra... Szerintem bosszantó...

szia! én sem azért írom le, hogy dicsekedjek vele, csak hogy lásd, tényleg van ilyen, amit kérdeztél. általánosban, de még gimiben is hát hogy mondjam.. nem nagyon adtam magamra, amit ma már nagyon szégyellek. életem "legsötétebb" időszaka ilyen szempontból a 13-14 éves korom volt. akkoriban nagyon csúnya voltam, ezt már belátom. kövér voltam, 88 kg volt a legnagyobb súlyom a 164 centis magasságomhoz. képzelheted.. ennek következtében mindent elhanyagoltam magamon, amit csak lehetett. az öltözködést, a hajamat, a bőrömet. csak ettem és ettem, nem törődtem vele, hogy ezzel mit okozok magamnak, a családom meg elfogadott olyannak, amilyen voltam. sajnos.. a suliban persze mondanom sem kell, min mentem keresztül, ez máig mély nyomot hagyott bennem. arról pedig csak álmodhattam, hogy egy fiú valaha is rám néz, és nem undorral vagy röhejesen. de persze ez nem történt meg. aztán a gimiben már kezdtem megelégelni ezt a helyzetet, és elindult egy nagyon lassú, fokozatos de állandó átváltozási folyamat, aminek a lépéseit most nem is írom le, mert így is túl hosszú már. az a lényeg, hogy megjött az eszem, rájöttem, hogy én nem ez vagyok, és nem engedem, hogy a rajtam lévő zsírpárnák miatt tönkremenjen az életem. így hát változtattam. lefogytam, ez pedig magával hozta a szépségmániámat, mivel láttam magamat, amint egyre "szebb" és emberibb leszek. áttértem egy teljesen más életmódra, sport, egészséges táplálkozás. persze egyből érdekelni kezdett a divat, a kozmetikumok, a nőiességem szépen kibontakozott. ezzel párhuzamosan megváltoztak az emberek velem szemben. volt, aki elfordult tőlem, de helyette jöttek mások. és ami ma vagyok: egy egészséges, boldog, 21 éves lány, aki büszke arra, amit elért, és bátran mer azoknak a szemébe nézni, akik korábban gúnyt űztek belőle. van önbizalmam, merek emberek közé menni, nyitott és barátkozó lettem. persze, a családom az egyetlen probléma, mert ők nem fogadják el a mostani külsőmet. úgy szoktak meg, amilyen voltam, csúnyán. egy időben vissza akartak hizlalni, meg hasonlók. aztán beletörődtek, de nem fogadnak el még most sem. persze, nekem is újra be kellett mutatkoznom az ismerősöknek egy-egy találkozás alkalmával, mert nem ismertek fel. de ez vele jár. én elfogadom magam, és úgy érzem, most igazán élek. és soha nem akarok olyan lenni, mint voltam.