Mi a véleményetek a vásárlásfüggőségről/vásárlásmániáról? FONTOS! (lent)

Szerintem csak a beképzelt plázacicák azok és azért mert a szüleik elkényeztették őket kisgyerek korukba.És azt hiszik övék a világ._.

Remélem segítettem!

Ezeknek az embereknek nem teljes az életük, folyamatosan hiányérzetük van. Szeretethiány, önbizalomhiány. Ha vesznek valami újat, az feldobja őket, mint a drog, és elhiszik, hogy ettől az új cucctól majd jobbak, és így boldogabbak is lesznek.

Valamilyen szinten ez mindenkit érint, én pl. minden eddigi szakításom után vettem egy szájfényt. Mert ez picit jobb kedvre derített, és másnap jót tett az önbizalmamnak, hogy milyen szép árnyalatú a szám.(Mások persze nyilván észre sem vették, de nem ez a lényeg, hanem, hogy nekem jobb lett a kedvem.) Sokan meg csokit vesznek, vagy egy könyvet, vagy bármit.

Szerintem ez addig nem káros, vagy beteges, amíg az illető nem csupa felesleges holmit halmoz fel. Persze nekem is van már egy csomó szájfényem, de soha nem vettem olyat, amit ne használnék, és minden nap ugyanúgy boldoggá tesz a viselése, mint mikor megvettem. De ha valaki csak vásárol, aztán megy a cucc a szekrény mélyére, elő sem veszi többet, és ez állandóan így megy, akkor már érdemes elgondolkodni, hogy ez nem mehet így sokáig.

Remélem, egy vásárlásfüggő válasza segíthet. :)

Először is megcáfolnám, hogy csak az vásárlásfüggő, akinek pénze van.

Nekem nincs, mégis folyamatosan, napi szinten vásárolok, hol ezt, hol azt. Mindig van valami, amit meglátok, és azt érzem: EZ NEKEM KELL.

Mindegy, hogy ez egy ruha, egy nyaklánc, egy játék a lányomnak, egy cipő, vagy bármi.

Nem érzem teljesnek az életem, valahogy elvesztek a céljaim, nem vagyok elégedett önmagammal. Gyerekkori rossz élmények is közre játszanak. Példa: a suliban én voltam A Lúzer. Sosem voltak márkás játékaim, jó cuccaim, príma frizurám, stb. Ebből felnőtt fejjel lett elegem, és elkezdtem vásárolgatni, cipőt, ruhát. Aztán játékot, azzal a felkiáltással, hogy a lányomnak veszem - holott kamu, mert ő még csak 1 éves, semmi szüksége nincs 6 Baby Born babára, és 39 darab minőségi, márkás Barbie-ra, Barbie porshe-ra, satöbbire. De jó lesz neki ha nagyobb lesz, nem akarom, hogy ő is a nincstelen lúzer kategóriába tartozzon. Nincs sok pénzünk, sőt, de sok dolgot eladok, amit már nem használok, ebből teremtek némi kis bevételt a gyűjtögetésemre. A legtöbb dolgot aukciós oldalakon vásárolom, olykor használtan - a babákat megtanultam karbantartani, a ruhákat varrógéppel megvarrni, egyszóval minden olyan trükköt, amivel újszerűvé varázsolhatom a használtabb holmikat.

Ha meglátok valamit, megtetszik, de nincs pénzem megvásárolni, akkor abba képes vagyok belebetegedni, és akár egész éjszaka nem alszom, azon kattogva, miként tudnék mégis pénzhez jutni, hogyan tudnám megoldani, hogy meg tudjam venni az adott cuccot.

Így élek. Pedig nem kényeztettek el (épp ellenkezőleg), viszont a gyermekkori stresszek és traumák nagy befolyással voltak a mostani életvitelemre.

Személy szerint engem ömbizalommal és boldogsággal tölt el ha találok magamnak szép dolgokat, amik illenek hozzám. Főképp akkor szoktam vásárolni, ha valami rossz történt velem, mert ilyenkor elterelődik a figyelmem és boldogabb leszek ha találok valami szép ruhát.

Nem vagyok egy plázacica, tök átlagos lány vagyok, úgyhogy nem csak a plázacicák szeretnek vásárolgatni. Szerencsére megengedhetem magamnak, hogy megvegyem ami tetszik, 16 éves koromtól dolgoztam minden nyáron, az 1. fizetésemből vásároltam az első hajvasalómat és az első márkás cipőmet. Most, hogy elvégeztem a sulit fel is vettek a munkahelyre ahol eddig évekig dolgoztam, májustól ott vagyok, keményen dolgozom, hogy megkeressem a pénzt azokra a dolgokra amik tetszenek, amikre szükségem van. 20/L