Fültágítósokhoz egy kérdés?

Hát őszintén, nekem úgy kezdődött, hogy volt lyuk a fülemben kicsi koromtól, de sosem hordtam benne semmit. Aztán egyik nap megnéztem, hogy belemegy-e még valami egyáltalán. Utána megnéztem, hogy egy még nagyobb dolog belemegy-e. Mire észbekaptam, 12-es fülem volt. Aztán csak tágítottam, tágítottam, mert szerettem tágítani, és olyan jó érzés volt, hogy mindig nagyobb. :) Utána már nem is tetszettek a "kicsi" fülcimpák.

Különösebb lelki, vallási okai ennek nem voltak, de sosem bántam meg, már négy éve tágítom, el sem tudnám képzelni magam nélküle.

én is csak azt tudom elmondani amit az előttem szólók: tetszett. bár nekem maga a folyamata tetszik jobban, ahogy várod, hogy mikor lesz nagyobb, mikor éred el a kívánt méretet. szerintem a test ilyen téren (is) bámulatos, hogy alkalmazkadik dolgokhoz.

számomra még az is érdekes volt amikor a bőröm kidobta a szemöldökpiercingemet, de ez már más téma.

szóval: tetszik, illik hozzá, ki akartam próbálni milyen érzés és érdekesnek találom :)