Nekem mindig kisebbségi érzetem van ha meglátok egy szép lányt mindig rosszul érzem magam és elkeseredek hogy én túl kevés vagyok és hogy lenéznek úgy érzem és ök olyan nagyképüek próbálok az lenni én is de sajnos nem megy így érzek mit tegyek?

jujj én is pont így érzem,ha jön velem szembe/felszáll a buszra egy öntelt,de szép csaj,aki körbenéz és mindenit lenéz....és ilyenkor arra gondolok én soha nem lehetek ilyen,mert egyszerűen hiába fogytam le,ettől még nem brnább a bőröm,nem szebb a fogsorom....ráadásul vastagabb csontozatú vagyok és szélesebb a vállam és a csípőm az átlagnál...:/

én általában úgy kezelem ezt,hogy igen,szerintem szép,de ha nagyképű r*anc akkor semmivel sem jobb nálam,sőt....

Jaj picur :) Ne keseredj el! Nekem régebben voltak ilyen időszakaim, mikor annyira nem tudtam elfogadni magamat... Akkor minden bajom volt azzal, hogy mindenki olyan szép, olyan jól öltözik, blablabla... Tudod mit csináltam? Tartottam egy "Én-napot". Átnéztem magamon mindent: mit kell javítanom? Ha találtam valamit és tudtam érte tenni valamit (persze én az olcsó költségvetés és természetes módszerek mellett vagyok), akkor azt megváltoztattam. Amin nem tudtam? Azt elfogadtam. Fokozatosan építgettem a ruhatáramat. Végig gondoltam: milyen ruhák is tetszettek másokon? Nekem beleillik a stílusomba/költségkeretbe? Ezek alapján döntöttem. Sőt, varratok is magamnak ruhákat, így egyediek és szépek is. Van amelyiket én magam rajzoltam :) Tetszik sok mindenkinek. Ja, és költséghatékony! :)

A hajam, na az volt a nagy tészta :) Természetesen göndör és középszőke, na én egyik tulajdonságát sem szerettem. Beleértve az arcformámat is, ami nem nagyon engedi meg az összefogott hajat. Na, szépen kitaláltam magamnak, hogyan csináljak nagy loknikat. Nem kértem segítséget, felraktam egy maszkot az arcomra addig, hadd száradjon, addig kitaláltam, hogyan tudnám belőni a hajamat. Annyira megtetszett, hogy azóta ezt csinálom (mostanság már ritkábban mondjuk) :) Majd mikor teljesen elfogadtam magam (ez nem rég következett be), rájöttem, hogy az eredeti hajam kell vissza. Világosszőkéről vissza középszőkére, göndör haj vissza. És most már így is elfogadom magam :)

Két dolgot azonban még hozzá kell fűznöm.

Ez nem megy egyik napról a másikra. Sok tudatosságot, fegyelmet és kitartást igényel. De nem lehetetlen! Élő példa vagyok rá. Mindent magam csináltam, gondoltam ki. Ha kell, akkor vegyél igénybe segítséget! Barátok, szülők, esetleg ha egyik sem, akkor önismereti tréning egy jó pszichológusnál. (Bár az utóbbit csak tényleg végszükségletnek írom.)

A másik pedig, hogy azok a lányok sem így buggyannak a világra. Ők is tanulták ezt. Divatblogból vagy másolták vagy teremtették. Te is megteheted akármelyiket. Az, hogy beképzeltek, nem pozitívum. Azzal, hogy lenéznek másokat, bennem azt erősítik, hogy belül önmagukat nem tudják elfogadni, akik régen voltak (vagy akik még mindig ott legbelül). Valahogy le kell vezetniük... Hidd el, mindenkinek van problémája. Ők is otthon néha keseregnek, mindenkinek van ilyen időszaka.

Én magam mosolygós vagyok, néha visszamosolyognak rám. Ha nem, csak végig mérnek bunkón, akkor is mosolygok. Nekem önbizalmat növel, hogy irigyek, ők meg csináljanak, amit akarnak... :)

Remélem valamit segítettem... Ha van esetleg konkrét kérdésed, nyugodtan írj, megpróbálok valamit írni, hátha... :)

nekem is ez a problémám,mondjuk mostmár kezd javulni.

jártam pszichológushoz(nem csak emiatt)és ő azt mondta,hogy találjam ki,mi az,amin tudok változtatni,figyeljem meg a lányokat,akiket szépnek tartok és nézzem meg azt is,hogy mi tetszik rajtuk,és ne azt mondjam magamban,hogy ő szép,én csúnya vagyok,hanem,hogy majd én is olyasmi leszek(tehát el kell határoznod,hogy például te is olyan hajat csinálsz magadnak,hasonlóan fogsz kinézni mint ő).nálam ez bevált.próbáld ki!remélem érthető volt:D