Annyira imádok nő lenni ( még a sok szenvedéssel is együtt) Ti hogy vagytok ezzel?

Néha én is imádok, bár legtobbszor lennék inkább fiú...

Mindkettonek vannak elonyei és hátrányai is.

Nem tudom, még csak 19 vagyok és egész eddigi tinédzser koromban nem szerettem lány lenni. Így a vége felé eléggé kikupálódtam, sokkal csinosabb is vagyok, figyelek magamra, de. Én a fenébe kívánnám az egész cicomázást :D

Amit élvezek abban hogy nőnek születtem, hogy léteznek férfiak és én lehetek a "gyengébbik" nem, megvédhetnek, lehetek érzékeny és törékeny, ápolt és művelt. Talán a művészlelkületem miatt van, de nekem ez az életérzés jelenti azt hogy nő vagyok, nem egy smink, hanem például egy gyengéd tekintet,amiben több érzés van mint egy kikent füstös szemben.

Én épp azt utálom, hogy én vagyok a "gyengébbik" nem.

Emiatt nem ismernek el és nem úgy tekintenek rám.

És ha nem vagyok törékeny és kis aranyos már nem tudnak velem mit kezdeni és kiközösítenek (nem mindenhol). Mert, hogy egy nő nem viselkedhet így. Hát márpedig de, én így fogok.