Utálom magam! Hogyan tovább?

Egyszerűen utálom magam, ahogy kinézek, utálok tükörbe nézni, néha már az utcára sem szeretnék kimenni. Hogy miért? Mert mindenki 8-9 évesnek néz, holott 14 vagyok. Legutóbb egy szomszéd meglátott az utcán, és mondta, hogy ne fagyoskodjak, hazavisz. Erre megkérdi, hogy mit keresek ezen a helyen (a gimitől nem messze), hát mondom suliban voltam. Hát azt hitte, hogy én 3. osztályba járok! AZt hittem ott helyben elkap a sírás. Alacsony vagyok (155), vékony, és lapos. Egyszerűen semmi mellem nincs (még mielőtt valaki azt írná, hogy a kis mell is szexi, nekem nem kis mellem van, hanem egyáltalán nincs semmilyen mellem). Mell alatti körméretem: 65, mell: 69. Szóval képzelhetitek. Alakom 0. Az iskolába is utálok menni, ahogy látom az osztálytársaimat, szép, nőies alak, és látom, hogy a fiúk érdeklődnek is irántuk. Értem akkor érdeklődött utoljára egy fiú, mikor 10 éves voltam. Mindenki úgy kezel, mint egy 9 évest: tanáraim, osztálytársaim... És akkor az arcomról még nem is beszéltem. Nem elég, hogy gyerekes az alakom, ehhez még társul a babaarc. Annyira utálok emberek közé menni, és előre félek az úszótanfolyamtól, én akkor tuti beteget jelentek, vagy valami kifogást találok, mert egyszerűen szégyellem magam! A strandon még csak-csak elvagyok, mert ott nem sokan ismernek, így nem szégyen, ahogy kinézek. De ismerősök előtt... Hogy nézhetnék ki kicsit talán idősebbnek? Push up melltartó felejtős mindenképpen, sminkelni pedig nem szeretnék (igazából szükség sem lenne rá, mert babaarc-tiszta bőr). Kérlek segítsetek!