Éreztétek már azt, hogy nem azok vagytok akit a tükörben láttok?

Én is éreztem már hasonlót.

Én is így érzek. Nem tudom, mitől lehet. Nem vagyok teljesen megelégedve magammal, pedig nem vagyok abban a korban, hogy azt mondogassam de rusnya vagyok, de kövér.. nem megerősítésre vágyok, csak hogy magamat el tudjam fogadni. De ha belenézek a tükörbe, az nem ugyanaz, mint ahogy elméletben elfogadnám magamat.

Nekem ennél durvább, mert volt olyan időszak az életemben, hogy 2 hetente másként néztem ki. Változott a bőrszínem, egy csomót híztam vagy éppen fogytam, stb. Nagyon zavaró volt. De még a tükörnek így is jobban hiszek, mint a fényképeknek. Azokon egy teljesen másik embert látok és nem magamat.

mintha csak én írtam volna ki a kérdést... Csak én nem csak a tükrökkel, hanem a fotókkal is így vagyok, főleg az utóbbival. Egy képet nézek magamról, és mintha nem én lennék. Míg a tükörben el tudom magam fogadni, a kép teljesen különbözik tőlem: csúnya, kócos haj, szélesebbnek tűnök:( 21L

én eddig nem éreztem, végre mertem rockernek lenni, már 3 éve erre vágyom, és úristeeeeeen egyszerűen tényleg magamat látom a tükörben:DDD próbáld ki te is, milyen zenét hallgatsz?

Nem vagy ezzel egyedül. Én is egy csomószor érzem ezt.. Most 4 év után egyszerűen nem bírok ránézni az ált. sulis tablómra meg tablóképemre, meg aputól is majdnem elvettem a képet.. Meg egy csomó képre azt mondom, hogy milyen szar lett már.. A tükörrel meg úgy vagyok, hogy vagy nem nézek bele, vagy pedig vizsgálgatom magam, hogy ez nem én vagyok, én belül másmilyennek képzelem magam, én nem itt és így akarok élni.. Meg azt is megválogatom, hogy mit veszek meg, mert félek, hogy nem fog jól állni.