Miért van az hogy a tükörben tetszem magamnak de a képeken viszont nem?

#4-es vagyok.

Mármint a kép az csak egy kép, egy adott másodperc van megörökítve, és szerintem egy embert lehetetlen egyetlen képpel leírni. A szemszögek, megvilágítás, adott arckifejezés... minden nagyon sokat számít egy képen.

Kicsit másként fogalmazva az előttem szólókét:

Amikor a tükörbe nézde magad, nem csak a szemeddel észleled saját formád kétdimenziós leképezését, hanem:

1. Az agyad minden érzékszervi észlellésedet számításba veszi ott helyben, és nem csak abban a pillanatban amikor magadat nézed. Theát pl.: a fényviszonyokat: fényirányok, intenzitások, színek. Az így mentálisan öszerakott kontextusban értelmezi és értékeli tükörképedet.

2. Két szemmel látsz, és az agyad ezt által térbeli képet alkot. A fénykép viszont síkra leképezett vetülete csupán a térbeli formáidnak. A fényképezőgép "egyszemű", hiába nézed aztán a sík képet két szemmel.

Ez persze összefügg a világítással. Ezért szakma a fényképezés.

3. Az objektívek (főleg az olcsók) torzítanak, tehát a tér síkra való leképezése hibás lesz. Hasonlítsd ahhoz, amikor nem sík tükörbe nézel pl. kis nagyítós borotválkozó tükör.

Ezért is mikor rajzolni tanul az ember modellről kell rajzolni, nem fényképről.