Miért furcsa, ha kamaszként is eljárok szépítkezni?

Én azt láttam itthon, hogy anyukám is törődik a külsejével, szeret csinos lenni. Eljárt már kiskoromban is fodrászhoz, kozmetikushoz, csináltatta a körmeit is mindig. Ahogy nőttem, kezdtem kamaszodni, úgy ez lett az egyik közös programunk. Eljártam vele fodrászhoz, amíg neki fent volt a hajfesték, nekem megmosták a hajam, masszírozták a fejemet, utána beszárították/befonták a hajamat. Ha manikűröztetni ment, sima körömlakkal nekem is kikente a körmöse a körmeimet, választhattam rájuk matricát, mintát.

Később meg már jöttek azok a kérések tőlem, hogy esetleg legyen világosítva a hajam, konkrét frizuraötleteim voltak, 8.-ban kaptam rendes géllakkot, 12 éves korom óta járok kozmetikushoz gyantáztatni, szemöldököt formáztatni és arckezelésre.

Ezek nélkül sem lennék bányarém, de sokszor úgy érzem, a lelkemnek is jót tesznek, feltöltenek.

Ennek ellenére többen meglepődnek ezeken, mert hogy minek, felesleges ez ilyen korban még. Mondhatjuk, hogy felesleges, mert nyilván 16 évesen, meg később sem létfontosságú a havi arckezelés, ahogy abba sem halt még bele senki, hogy a szemöldöke nem volt kéthetente igazítva. De ezek kis apróbb extrák a napjaimhoz, én-idős kikapcsolódások. Barátnőim közül is sokan járnak erre-arra, szóval nem én vagyok az egyedüli, aki így érzi jól magát.

De sokan ezen annyira megrökönyödnek, mintha azt mondanám, hogy minden reggel félmaratont futok.