Nem szeretek jóképűnek lenni az elvárások miatt?

Sziasztok, mostanában gyakran megkapom azt a dícséretet lányoktól, hogy jóképű vagyok, meg hogy modell arcom van, ami nyilván nem kéne, hogy rosszul essen, de úgy érzem több gond jár vele mint előny, valószínűleg azért mert nem jól kezelem. Itt arra gondolok, hogy mivel jóképűnek tartanak sokan, azt várják el tőlem, hogy én mindig magabiztos legyek, pedig egyáltalán nem vagyok az, a gyerekkorom és az iskolás éveim sem voltak olyanok amilyennek lennie kellett volna és ez nagyon megalapozta, itt főleg bántalmazásra gondolok, de nyilván sok ember életében volt az gyerekkorban, hogy hisztiért verést kapott, mivel én nem voltam egy túl jó gyerek, és apám alkohlista volt a verés majdnem mindennapra kijárt, illetve bátyám is nagyon sokszor megvert, fojtogatott ha kötekedtem vele, de hát ilyenek a gyerekek nem igaz? Ez szerintem a fő oka hogy mostanra ennyire önbizalomhiányos vagyok, és úgy érzem nem tudok vele mit kezdeni. Az alkohol néha segít, de nem szeretek naponta inni, nekem havi 2-3 buli teljesen elég. Szeretem a társaságot, jelenleg 22 éves vagyok, ezért nyilván nem utasítom vissza, ha bulizni hívnak, de nem vagyok egy extrovált személyiség.

Visszatérve az eredeti kérdésre, nekem nagyrészt az átlagos lányok jönnek be, és úgy érzem, hogy az átlagos, de nekem cuki lányok úgy érzik, hogy tuti, hogy csak egy fuckboy vagyok és nem lennék képes hűséges maradni egy kapcsolatban, mert jóképű vagyok, ezért inkább az átlagos vagy az átlag alatti kinézetű srácokra buknak, ne értsetek félre, tudom a szépség relatív, mindenkinek más a szép, és a jelenlegi rengeteg modell közül is vannak olyan modellek akikre azt mondják emberek, hogy szerintük nem is néznek ki jól, ahogy mondtam, tudom a szépség relatív mindenki számára, viszont egy közös pont mindenkinél meg van szerintem, ezt úgy értem, hogy egy jóképű srácra nem tudja azt mondani az emberek nagy része, hogy nem szép, csak mondjuk azt teszi hozzá, hogy tényleg jóképű de nekem nem az esetem. A problémám még az, hogy ha beszélgetek egy lánnyal akinek barátja van egyből féltékeny lesz a lány barátja és megtiltja neki, hogy még csak beszéljen is velem, egy ilyen eset nem régen történt meg velem, pedig soha nem nyomultam a lányra. Tudom az önbizalomhiány lehet cuki is sok embernek, de úgy érzem ez a 2 dolog nagyon nem fér össze. Nem utolsó sorban az is rengeteget elvesz az önbizalmamból, ha szerelmes vagyok egy lányba, ahogy jelenleg is, az általában csak azért tartja velem a kapcsolatot, hogy a saját önbizalmát növelje velem, ami nyilván önzőségre vall, és szerintem éretlenségre is, mert jelenleg is megkaptam tőle, hogy tetszik neki, hogy szerelmes vagyok belé, de semmit nem akar tőlem. Ezzel a lánnyal kétszer smároltam buliban és ennyi volt. Jelenleg egy másik srácba szeretett bele, aki mások szerint sokkal csúnyább nálam is nem is értik mi tetszhet neki benne, persze a smárolásunk akkor volt amikor ebbe a srácba már rég bele volt zúgva. Nincsenek még most sem együtt, és szerintem a lány sem tudja mit akar, mert fiatal és egy több éves párkapcsolatból jött ki. Egy munkahelyen dolgozunk, szóval mindennap látom ez is egy ok, hogy nyáron mindenképpen másik városba akarok átmenni dolgozni, és amikor ezt elmondtam neki azt mondta, hogy nem akarja, hogy elmenjek innen. Nyilván csak hülyít és ha elmegyek keresni kell egy új embert aki ennyire rajong érte mint én. Tudom, hogy kicsit elkanyarodtam ez eredeti kérdéstől és belementem egy másik sztoriba is, de úgy érzem ezek a dolgok kicsit összefügnek, és nem tudom hogyan engedjem el a gyerekkori sérelmeimet, mert már túl régen voltak és tudom, hogy el kell, de egyszerűen túl nagy nyomot hagytak bennem, ezért is vagyok képtelen elengedni bármit, ahogy ezt a lányt is jelenleg.