Ti elítélnétek egy olyan 18 éves lányt (főleg srácok)?

Igazából itt sose az lesz a kérdés, hogy más mit gondol, hiszen egyrészt, ha csak nem extrémek a változtatások, senkinek nem lesznek nyilvánvalóak, másrészt, mindenkire áll, kinézettől függetlenül, hogy mindig lesznek, akinek tetszik és bejön, és lesznek, akiknek nem.

A kérdés itt igazából az lesz, hogy te, aki tudod, hogy mennyi mesterséges alakitás van a kinézeteden, mennyire fogod ettől művinek érezni magad.

Ez fura dolog, mert elsőre azt hihetnéd, ha szebb leszel, nagyobb lesz az önbizalmad, de valójában, mivel tudni fogod, hogy a szépséged művi, ez visszaüthet, és éppen hogy meg is tépázhatja az önbizalmadat. Folyton attól fogsz félni, hogy ki mikor jön rá, hogy "nem vagy valódi", és hogy ki mit fog gondolni rólad emiatt.

Ezt hidd el, tapasztalatból irom. Nekem egészségügyi okoknál fogva kellett végül mesterségesen helyreállittatni a külsőmet. De igy sem lett olyan, mint akinek eredeti. Ha tükörbe nézek, jobban érzem magam persze, mint amikor torz voltam, de ismerkedéskor bizonytalanabb vagyok, mióta művi kinézetem van, mint amikor szimplán ronda voltam. Mert állandóan az van bennem, hogy mit gondolnak rólam, hogy mikor veszik észre a turpisságot, hogy mikor "esik szét" az arcom Persze ez csak egy érzés tudom, hogy reálisan nem eshet szét az arcom, mégis tartok tőle, s maga a gondolat is beszédes önmagában, hogy újra- és újra eszembe jut.

Sajnos veled is lehet, hogy ugyanigy lesz.

A pillák és a plasztikai beavatkozások nem jönnek be, de a többi igen mert egy nő az így néz ki!

A többi csak igénytelen trampli.

F