A történelemben mikor voltak olyan időszakok amikor a nők tömegesen kezdték el levágbi hajukat? Mi volt ennek lélektani háttere?

Lélektani háttere? Semmi. Aki a rövid haj divatja mögött bonyolult pszichés okokat keres, az csalódni fog. Nincsenek.

Először az európai országokban azt hiszem, hogy az 1910-20-as évektől kezdődött a rövid haj divatja. Előtte vagy hosszú hajuk volt, vagy még azt is "megfejelve" egy fokozattal, óriási parókájuk. A rövid haj a 20. század elején a "modernség", az új generáció, az új művészeti stílusokkal összefüggően jelent meg. (Jugendstil, szecesszió...) Majd jött a női egyenjogúsági kérdés stb. stb. Azóta időnként felível, néha meg visszaszorul a rövid haj divatja, de ma is sokan szeretik, hiszen praktikus, kényelmes, nem jár sok komplikációval, jól variálható és azok a pasik, akik túljutottak a "nőnek hosszú haja van" sztereotípián, gyakran meglehetősen vonzónak találják.

Persze az a jelenség létezik, amikor valaki valamilyen lelki probléma, sokk vagy egyéb miatt hirtelen pl. kopaszra borotválja a fejét, ez tényleg társulhat komoly pszichés okokhoz, és végül is egyfajta "öncsonkítás", még ha a finomabb fajtából való is. De ez nem tévesztendő össze azzal, hogy valaki kipróbál egy új frizurát, vagy esetleg évekig rövid hajat hord, mert az tetszik neki, az áll jól neki, azzal érzi csinosnak magátés boldogan él vele.

Szóval összegezzük:

- a rövid hajú nők nem feltétlen leszbikusok

- a rövid hajú nők nem feltétlen depressziósak

- a rövid hajú nők nem feltétlen hisztérikák

- a rövid hajú nők nem feltétlen férfiasak vagy túlemancipáltak

- a rövid hajú nők nem feltétlen csúnyák vagy hiszik magukat csúnyának

Stb. stb.

Igen pontosan úgy, ahogy az első szépen összefoglalta (ment is a zöld).

Pár kiegészítés.

Az ókori Egyiptomban ugye a legtöbben parókákat hordtak, azalatt szinte teljesen kopaszok voltak, de ugye ez az élősködők elkerülése végett volt fontos. A középkor végéig aztán nagyon nem esett szó frizuráról, meg sok külsőségről, mint tudjuk. A 17-18. században volt nagy divat ez a rizsporos paróka, ha azt mondom Marie Antoinette, akkor biztos beugrik egy jellemző kép róla - hát pont arra gondolok. A parókák alatt sokszor rövidre nyírt hajuk volt, ami sok esetben egyébként sem volt önmagában egy szép hajkorona, szörnyű életmódot éltek akkoriban. Emiatt szükséges és praktikus is volt, hogy az eredeti hajuk rövid legyen.

De konkrétan magát a rövid hajat, mint divatot valóban az 1900-as évek elején kezdték hordani a nők.

A többiek már írtak jókat, én még ezt tenném hozzá:

A XIX. században szinte minden nő nagyon hosszúra növesztette a haját, voltak térdig meg földig érők elég gyakran. Ezekből csináltak hatalmas kontyokat meg frizurákat, de sokszor még póthajat is felhasználtak (elég csak Sisire gondolni). Kultusza volt a hajnak. Szobadíszeket, ékszereket készítettek a kihullott szálakból, amiket egy külön erre a célra a fésülködőasztalon tartott tálszerűségben gyűjtöttek. Még koszorúkat is csináltak belőle. Aztán a XX. században kezdtek a lázadóbb nők rövid hajat hordani, de csak a világháború környékén lett mindennapi, mert akkor a férfiak helyett a nők végeztek majdnem minden munkát, így férfi ruhákban jártak és rövidre vágatták a hajukat is.