Lány vagyok és nem akarom szőrteleníteni a hónaljam. Joga van beleszólni ebbe bárkinek is?

Nem igénytelen. Élettani, higiéniai jelentősége vitatott, nem világos, hogy van-e valós higiéniai előnye a szőrtelenítésnek, és egyes esetekben vannak hátrányai. Nemrég volt egy jó cikk róla,

[link]

több ember szólal meg, még a divatszakértő is árnyaltan fogalmaz, a bőrgyógyász és a pszichológus meg kifejezetten a hátrányait említi meg ennek a társadalmi nyomásnak.

Személyes ízlésem az, hogy maguk a divatirányzatok engem annyira nem érdekelnek, viszont azt már félelmetesnek tartom, ha valamit **kötelezővé** tesznek, még akkor is, ha ,,magától'' ,,válik'' kötelezővé, még akkor is, ha ,,csak'' társadalmi nyomásról van szó. A nyolcvanas évek végétől megjelenő szőrtelenítési trendet önmagában nem tartom bajnak, de azt, hogy ez értékítéletbe, esztétikai vagy morális ítéletbe megy át. azt egy nemkívánatos tömeglélektani jelenségnek tartom. A nyolcvanas évek elején nőttem fel, a mai ,,hónajlkutyázásos'' moralizálás számomra idegen és beteges, pontosabban értelmetlen. vagy talán méginkább tiszteletlen. pedig engem nem is érint, nem vagyok nő, de maga a tiszteletlenség és a moralizálás zavaró. Európában kialakult egy jó civil légkör a civil tisztelet egy egészséges fogalmával, a divathullámok moralizálásba való átcsapása ebbe számomra nem fér bele.

A szőrtelenítés nem más, mint testátalakító műtét, kivéve a borotválást, de a fenti cikk szerint úszó sportolóknál annak is vannak hátrányai. Testátalakító műtétet társadalmi elvárásként tekinteni: aggasztó jelenség.

Néhány sztár biztos egyetért Veled, ahogy a cikk írja is. Azt, hogy kinő-e ebből egy tisztességesebb, érettebb trend, azt nem tudom (nem a szőrtelenség megszűnésére gondolok, hanem a moralizálás visszaszorulására).

Mindenesetre sok boldogságot kívánok Neked, szakmádhoz, tanulmányaidhoz is. Gondolom, olyan lehet Neked, mint mondjuk egy fiatal jó tanuló cigány lánynak: egy idő múlva valamennyire megszokja a felületes összesúgásokat, a nyílt piszkálódókat kiközösíti, és megpróbálja kiválogatni a számára értékes és tartalmas kapcsolatokat.

Allan Turing életvitelét is elfogadhatatlannak ítélte az akkori közízlés (sajnos akkoriban ezt a törvény is követte). És mit értünk vele? Elvesztettünk egy kiváló matematikust.

A társadalmi közízlés nem olyan, mint a napsütés vagy az eső. Nem természeti jelenség, amit el kéne fogadnunk úgy hogy van. Ha embertelen vagy tiszteletlen egy társadalmi nyomás, akkor igenis ki lehet beszélni. Ha Allan Turing ma élne, ma már nem fordult volna tragédiába az élete, mert mára már megszűnt az a társadalmi közízkés, ami a 60as években létezett. Ezek csak trendek, a lényeg az, hogy az ember sokkal értékesebb lény annál, hogy ezek miatt hagyja zsarolja magát, a természet meg a világ tele van felfedeznivalókkal.

Mindenesetre ha valami kötelezővé kezd válni, az mindig gyanús, ,,megszaladt a paci'', szóval szerintem jogos, ha valaki egyes társadalmi nyomásokra egészséges gyanakvással tekint. Vannak szükséges kötelező dolgok (egészség, higiénia, tisztelet miatt), de ez nem tartozik közéjük, úgy érzem.

NE EZ MOST KOMOLY?..

hogy lehet valaki ennyire igénytelen?..Lány létedre? Hány éves vagy? IGEN ..

a pasid nem biztos, hogy örülni fog ennek..

Végre megtaláltam azt a kérdést, ami ide vonatkozik, már korában is gondoltam rá, de most sikerült újra megtalálnom:

http://www.gyakorikerdesek.hu/szepseg-es-divat__egyeb-kerdes..

Itt a válaszok éppen úgy álltak össze, miszerint az emberek egy nem elhanyagolható része igenis inkább valamiféle korfüggő divatjelenségnek tartja inkább a szőrtelenítési elvárást, és nem tartja alapból igénytelennek a természettől való szőrösséget a nők testén.

Számomra idegen, hogy bármit is kötelező társadalmi nyomással tegyenek kötelezővé (vagy kvázi-kötelezővé). Egy-két kivétel: a dohányzásról való leszokás iránti társadalmi méretű nyomáshullám az valóban szükséges volt: a nyolcvanas évek végén egyszerűen tarthatatlan volt már a magyar lakosság ,,egészségi'' állapota, halandósága, ott tényleg lépni kellett már, mert a tüdőbetegségek okozta halandóság már a gazdaság működését is veszélyeztette. Nyilván szükséges volt a tébécé kiirtása is az ötvenes években (szűrések megszervezése, kötelezővé tétele, természetessé tétele, elfogadtatása).

A kötelező szőrtelenítés viszont szerintem nem tartozik ide, az én spontán első reakcióm szerint egyszerűen ízléstelen, ha a divat és a társadalmi nyomás már ilyen szférákba is be akar tolakodni, az én érzésem szerint ez így már nem illő, nem való, zavaró.

Egyetértek az utolsó válaszokkal. Amúgy pedig a harminc körüli férfiaknál azt figyeltem meg, hogy sokkal kevésbé zavarja őket a nőn a szőr látványa, mint a fiatalabbakat. Emellett, ilyen alapon egy nő meg reagálhatna úgy, hogy a magyar férfitársadalom nagy része nem ad magára, és gusztustalan, akkor ő minek. Többségi alapokat figyelt meg, hát akkor ő is úgy cselekszik. Vagy egy nőnek inkább kötelessége az összes efféle, kozmetikai művelet?

Másik: A Deák térről írt példa lefedi ezt, ha nem is intenzitásában. A válaszom az, hogy felőlem sz4rj oda. Nem érdekelne. Főleg akkor nem, ha ezzel valamilyen elvre hívnád fel az emberek figyelmét, amit ne adj isten később ki is fejtenél.

Ugyanezt gondolom a borotválkozásról. Az elv miatt ragaszkodik hozzá, és emiatt nem érdekli, ha éppen áldozattá válik. Ezt tisztelem. Azt pedig feltételezem, hogy ha olyan helyzetbe kerülne, hogy nem talál munkát, éhezik, és az egyetlen munkalehetőség arról szólna, hogy ujjatlan pólóban kell emelgetnie a karját, a főnöke pedig irtózik a szőrtől, akkor leborotválná. Felvállalni egy elvet és gondolatot -nem látom benne a problémát. Ez a "jaj, azt hiszed, jobb vagy nálunk, mi, jaj, mindenki hülye, csak te nem, mi??" című, kétségbeesett randalírozást nevetségesnek tartom. Talán meglep, de gyakori jelenség, hogy a többség halad rossz irányba. Ugyanolyan arrogancia kell a többség folytonos igazának bizonygatásához, mint fordítva.