Lányok/nők: ért már hátrányos megkülönböztetés titeket azért, mert “túl sötét” a hajatok?
Az a helyzet, hogy jóval sötétebb hajkoronával áldott meg a sors, mint az átlag közép-európai társaimat.
Az a típus vagyok, aki 15 fokban is képes pirosra égni, mégsem tudom letagadni latin felmenőimet.
Olyan meséken nőttem fel, ahol mindig a szőkék voltak a főszereplők, a népszerűek, az angyali, “mindenki álma” szereplők, a fekete hajúak pedig egytől egyig gonoszak, akiket mindenki utál.
Egész életemben megkaptam, hogy “túl sötét” a hajam. Általános iskolában az én hajamhoz méregették a csokibarna és aranyló tincseiket, hogy mennyivel szebb és világosabb a hajuk, mint nekem.
Állandóan szóvá tették, és az állítólagos legjobb barátaim is kiközösítettek miatta.
Mindig nagyon szerettem az angyalokat, de azt is megkaptam, hogy soha nem fogok hasonlítani rájuk, mert ők “mind szép szőkék”… 😬
Az összes pasi, aki megtetszett, szóvá tette, hogy “a szőkék a gyengéi”, és ezt nagyon nehéz volt lenyelnem gimiben.
Ma már felnőtt ember vagyok, és ijesztő visszagondolni, hogy itthon, a gyerekek között mennyire nincs normalizálva az, hogy sokfélék vagyunk.
Ha úgy vesszük, minden, amit tettek velem, az is a rasszizmus egyik formája volt. Azt érzem, hogy az átlag magyarok még mindig túl keveset látnak a világból.
Nektek volt hasonló élményetek?
Nekem a természetes hajszínem világos, de feketére festem.
Bántást nem kaptam, de ha filmben, mesében, könyvben olyanokat látok, hogy csak a szőke, kék szemű karakterek a jók, szépek és okosak a sötét hajúak és sötétebb bőrűek meg a gonoszak, rondák és buták, akkor nekem is keresztbe áll a szemem.
Épp ez az: nincsenek romás vonásaim. Tipikus németes cro-magnoid fejem van, lehetetlenül világos bőröm és zöld szemem, a hajamban viszont sokkal több a pigment. Spanyol, olasz és görög felmenőim vannak, apám oldaláról vagyok német és magyar.
Persze, ha az lennék, akkor se jogosítana fel senkit, hogy emiatt diszkrimináljanak. Felvilágosult ember vagyok, támogatok mindenkit.
Csajként tudom, hogy a legtöbb szőke festett, melírozott. Felnőttként nem ért emiatt semmi.
Gyerekként igen. A "szép" kislányok mindig a szőkék voltak, az enyém meg csak barna volt.
De tiniként már mindenkinek színesve volt a haja, nem volt ebből semmi. Annyi, hogy korán kezdtem gyantáztatni, 11-12 évesen már volt bajuszkám, összeért a szemöldököm.
Kamaszként volt egy fekete ruhás korszakom és világos vagy középbarna a hajam mégis mindenki feketeként hivatkozott rá, pedig ennél jobban nem is látszódhatott volna a kontraszt.
Sőt az én udvarlóim arra célozgattak hogy fessem feketére.
A sötét szőrzet nagyobb probléma volt az iskolában is mint a hajszín. De tudom mire gondolsz, nekem édesanyám ilyen angyali szőke kék szem típus, nekem is feltűnt a tünde-ork megkülönböztetés a filmszereplők közt. Ez van, a világ a látszatra épül.
Engem azért is sokszor rossznak állítottak be mert csendes vagyok. Szerintem ez is nevetséges. Dehát ez van, az emberek már csak ilyenek. Egyszerűbb beskatulyázni, meg kategóriákban gondolkodni mint abban hogy mindenki más.
Színről nem hallottam.
Nekem viszont göndör volt, és odáig fajult, hogy elköltöztem a szülővárosomból. Az emberek béggettek az utcán, harsányan röhögtek és mindenfélének csúfoltak.
Mai napig utálom őket.
Most külföldön élek ahol nagyobb a tolerancia, fel sem tűnök néha az utcán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!